Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)

Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához

A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY

értelmezése során pedig eljutott oda a kutatás, hogy a „mezővárosok” keletkezését Gulyás László Szabolcs ekképpen definiálta: „Az oppidum titulus megszerzése ugyanis mindig úgy megy végbe, hogy a településsel érintkező társadalmi környezet... egyszer csak ilyen formán kezdi el emlegetni a várost az általa írt oklevélben. ’v

Pusztán a szakirodalmat olvasva valóban olybá tűnhet, mintha a kor embere maga se tudta volna, hogy tulajdonképpen mi is a város, és ki volna annak a polgára. A kérdés tehát egyértelmű, azt kell meghatároznunk, hogy mit is jelentett a polgár.7 8 Egy jelentése volt, vagy több, esetleg tág értelmezési keretben egyszerű jelzőként használták?

A polgár

A középkori, és különösen a 16. század első harmadától megsokszorozódó magyar nyelvű forrásokban leggyakrabban a jobbágy és a zsellér elnevezések fordulnak elő, illetve az urbáriumokban felsorolt sessiok!ülések9 is a szerint lettek feljegyezve, hogy azt jobbágyok, avagy zsellérek élték-e. Ennek oka a napjainkra fennmaradt iratanyag meglehetősen egyoldalú összetétele, azaz a birtokosok családi levéltáraiban a jogbiztosító iratok mellett, általában a gazdasági jellegű számadások és összeírások maradtak meg. Ez utóbbiak alapvető jellemzője, hogy azokban elsődlegesen a szolgálati rendtartásnak megfelelően, a szolgálókat és a jövedelmeket írták össze. Jóllehet a levelezésekből és egyéb

leveleink 1991.; MNL OL E 185 Nádaséi Missiles 1 -44. d. A mezőváros tudniillik egy jelzős szerkezetű szóösszetétel, jelentése szerint a város, az alapértelmezéséből fakadó állapotához képest mező. Magyarán mondva a város (oppidum) alapesetben a szubjektív jelző megkülönböztető használata nélkül nem mezőváros. A mezőváros jelentéstani szerepére jó példa, hogy a 16-17. századi magyar forrásokban, az egyedi térségi jellemzőket nem számítva, a város említések töredékében fordul elő. Az oppidum jelentése tehát eredendően nem mezőváros, de egy város, akár az is lehetett. A mezőgazdaságból levezetett téves etimológiai értelmezésre lásd TEsz II. 913-914. A mező jelző jelentéstartalmára lásd Szakály 1995. 13., Kubinyi 2000. 8.

7 „A település fejlettsége és központi szerepe: kiváltságai, topográfiai és városképi jellemzői, gazdasági sajátosságai, lakosságszáma stb. alapján.” Gulyás 2014. 392. Értelmezése szerint tehát az oppidum elnevezést és annak magyar város megfelelőjét egy település mindössze környezete szubjektív megítélése alapján nyerte el. A város úgy jött létre, hogy egy idő után annak gondolták és nevezték.

8 A polgár szót az általános értelmű „parasztgazda”-ként határozta meg: Takács 1978. 350-361. A polgár fogalmáról folytatott 20. század eleji vita kiváló összefoglalására lásd Mollay 1951. 21-32.

9 A sessiot a szakirodalom egyöntetűen jobbágytelekként fordítja. A jobbágytelek fogalma azonban a 19. században keletkezett, egészen addig a polgár házhelyét magyarul leggyakrabban ülésnek írták és mondták. A telek a megteljesített, azaz valami módon feljavított, épített, bekerített, trágyázott földet jelentette, mégpedig ennek okán elsődlegesen a művelés módját. Lippai 1753. 5-13.; Földes 1971. 418-431. így telek nem csak kertföld, hanem szántó, rét, gyümölcsös, de akár erdő is lehetett, valamint a kert- és helyföldeket is művelhették időlegesen részben, vagy egészben telek módján. Amennyiben a sessiokioz jobbágyhely is tartozott, úgy azt latinul sessio iobagionalis-nok, magyarul leggyakrabban jobbágyhelyes ülésnek nevezték, amit az urbáriumokban és más gazdasági iratokban megtévesztő módon általában mindössze a helyföld hányadával jelöltek. Ez azonban pusztán annyit jelentett, hogy az üléshez jobbágyhely is tartozott. A jelzős szerkezetet pedig éppen az indokolta, hogy a sessiok igen jelentékeny részéhez - sokszor teljes közösségek esetében is - nem tartozott jobbágyi szolgálat tartására rendelt helyföld. Emellett jobbágyi helyföldről sessio nélkül is lehetett jobbágyként, avagy jobbágy módra szolgálni. A jobbágytelek modern fogalmával tehát nem az a legnagyobb gond, hogy a 19. század előtt nem létezett, hanem az, hogy a sessio és a helyföld valós jogviszonyrendszerével nehezen, vagy egyáltalán nem összeegyeztethető. A problémára lásd Solymosi 1984. 169-170.

9