Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Elveszve a fogalmak tengerében

Elveszve a fogalmak tengerében

magyar lovas egyenlő a huszárral, míg a magyar gyalogos a hajdúval.42 Ha azonban sztereoü'piamentesen vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló iratokat, jelen esetben a táblázatba foglaltakat, akkor egy „sokszínű világ” bontakozik ki a szemünk előtt, amely izgalmasabb annál, mint amit feltételeztünk eddig róla. Érdemes tehát csapatnemenként végigvennünk a fenti adatokat.

Kezdjük vizsgálatunkat a korszakban társadalmi presztízs tekintetében kiemelkedő lovassággal! Szembetűnő, hogy míg az 1576. és az 1582. évi kimutatásban döntően a lovas, illetve könnyű lovas szó szerepel, kivéve Pápát, Tatát és Szentmártont, ahol huszárt olvashatunk, addig az 1594. évi iratokban már csak a huszár lovas kifejezést találjuk. A 19. és 20. századi magyar történetírás pedig már egyenesen egyenlőségjelet tett a huszár és a magyar lovas közé. A korszakban azonban a magyar nyelvű iratok igenis meg tudták különböztetni a két lovasságot egymástól. Kanizsai Orsolya titkára, Szentgyörgyi Gábor 1566. október 26-án azt írta, hogy a Kanizsára rendelt főhadnagy, Tahy Ferenc mellé az uralkodó 1000 huszárt és 500 magyar lovagot adott.43 Takáts Sándor Emlékezzünk eleinkről című munkájának A huszár, a száguldó és a járgáló fejezetében nem csupán a huszárság délszláv eredetét bizonyította, hanem felhívta a figyelmet arra, hogy „a XVI. században ... már az egész magyar lovasság könnyű lovassággá lett, tehát azt kellene hinnünk, hogy az egész magyar lovasság fölvette a huszár elnevezést. Nem így történt. A huszár szó jelentése még mindig nem ment feledésbe, s a vitézlő urak a világért sem nevezték magukat huszároknak! Ezrével maradtak ránk a végbeli vitézek levelei és jelentései, de biz azokban hiába keressük a huszár szót. A török basák és bégek, akik töviről-hegyire ismerték a magyar lovasok viszonyait, ezernyi magyar levelükben még csak a tollúkra sem veszik a huszár szót. Az igaz, hogy az örökös tartományok és a bécsi kormányszékek lassan-lassan fölhagynak a renner és ringepferd szók használatával, s a magyar lovasokat vagy egyszerűen huszároknak, vagy könnyű lovasoknak (levis armaturae) nevezik. De hát ők a magyartól még a lovag szót is sajnálták. (Ez csak a németeknek dukált.) Aztán nekünk teljesen közömbös, mint hítták az osztrákok a lovasságunkat! A fő az, hogy a magunk vitézei, no meg a mi embereink hogyan hívták.”44 Maga a huszár szó ráadásul még a 17. század elején is pejoratív értelműnek számított.45

Takáts tehát azzal magyarázta, hogy a német nyelvű iratokban a magyar lovasság huszárságként szerepelt, mert a „magyartól még a lovag szót is sajnálták”. A kétségtelenül emocionális magyarázat helyett azonban érdemes megfontolnunk ennek okaként két egymással is összefüggő tényezőt. Egyrészt Mátyás alsó-ausztriai hadjáratai alkalmával az itteni lakosok (nemesek, polgárok és parasztok) találkoztak a portyázó rácokkal, akik igen kellemetlen benyomást tettek rájuk, hiszen rabolva, fosztogatva és gyúj42 Tálffy 1999. passim.

43 MNL OL MKA E 185 Nádasdi család lt. Missiles 39. d. Nr. 21. Szentgyörgyi Gábor levele Kanizsai Orsolyának.

44 Takáts s. d. 91.

45 Takáts s. d. 83.

50