Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés

S^atlóc^ki Gábor

otthon maradhattak az apátság várának védelmére.92 A többi hiányzó esetében sem biztos, hogy végül nem érkeztek meg, mivel az felmentést kapók listája nyilvánvalóan nem teljes. Emellett Hédervári György viceispán is arról írt október 8-án, miszerint nemhogy kevesebben, hanem időközben a Győr vármegyeiek többen lettek.93

A Vas megyei mustra zalai részéről elsőre kézenfekvőnek tűnik, hogy a megye Zala folyótól keletre eső két járásának hada, aminek Pápára kellett gyűlnie. Alsólendvai Bánfi László főispán személyesen 44 lovassal és 73 gyalogossal, valamint Gyulafi László Csobánc birtokosa személyével és két familiárisával lett feljegyezve.94 Mégsem feltételezhető, hogy ez a zalai had kisebbik fele lenne, mivel onnan a 781,5 porta után 156 gyalogosnak, továbbá mintegy 240 egyházhelyes nemesnek, összesen 396 főnek kellett volna mennie, amit a veláltartó nemesek száma csak tovább növelt. Nem valószerű ugyanis, hogy az ötöd utáni gyalogosoknak és az egyházhelyeseknek alig negyede jelent volna meg. Sokkal valószínűbb, hogy itt részben Bánfi saját birtokairól küldött gyalogok egy részéről és az udvari tisztségéhez rendelt zászlóból származó éves jargalásra fogadott lovagokról van szó. Mindezt figyelembe véve Zala megye esetében is joggal feltételezhető, hogy a megye nemessége teljesítette a kötelezettségét.

Veszprém és Sopron megyékről mustra ez ideig nem került elő, de a többi megye példája alapján nincs okom azt gondolni, hogy a két megye nem küldte volna el tisztességesen a hadát. Mindazonáltal Veszprém megye, főként annak keleti fele állandóan veszélyeztetett határterületnek számított, így sokan kértek és kaptak is felmentést a hadba vonulás alól. A lövöldi perjel birtokairól felkelt ötödnek például nem kellett Pápára mennie, hanem a hadjárat idejére a lövöldi őrséget egészítették ki.

Az induló felvetésem szerint immár tehát elmondhatom, hogy a magyar hadszervezet, különösen a dunántúli hat vármegye példája okán 1550-ben képes volt átlagosan két hét alatt felvonulni, és a törvény által előírt létszámot maradéktalanul kiállítani. A Nádasdi Tamás országos főhadnagy alatt felkelt vármegyei hadak, a magyar rendek által fizetett állandó haderő, illetve az Ebersdorf alatt Komáromban maradt alsó-ausztriai végvidéki csapatok összesített létszáma bizonyosan elérte a 7700 főt, valószínűleg a 8000-et is.

A mai történészi közvélekedés szerint a vármegyei nemesi felkelés már ebben a korban is meglehetősen elavultnak, lassúnak és nehézkesnek számított.95 Az 1550-es hadfelkelés példája azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatja. Kászim beglerbég a kémei révén alighanem már legkésőbb Salm szeptember 4-i elindulásakor tudhatott arról, hogy egy nagyobb magyar hadmozgás várható, így a szandzsákbégek egybehívására is ekkor kerülhetett sor. Ennek ellenére a legkorábbi híradások Kászim pesti kivonulásáról 14-92 Felmentést kapók jegyzéke. OL E 211 Lymbus 121. d. 23. tétel 25-26v.. folio.

93 rni népinknek még inkáb töbíltínk, hogy nem mint kevesebíltink volna. ” Hédervári György és Poki Gáspár levele Nádasdi Tamásnak 1550. október 8. Győr. OL E 185 Miss. 14. d. Héderváry György — Nádasdy T. nr. 3.

94 Zala megyei mustra 1550. OL E 211 Lymbus 121. d. 23. tétel 15v. folio.

95 Boros) 1971. 128-129, Pálfjy 1999. 39.

23