Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - SZATLÓCZKI GÁBOR: A magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet aló. század közepén. Az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelés

S^atlóc^ki Gábor

lelően szeptember végén Ferdinánd király további 300 lovast rendelt, hogy méltó kísérettel rendelkezzen.79 Ezenkívül Szigetváron Tahi Ferenc prefektus és Kosár Mihály hadnagyságaiban 30 lovas és 240 gyalogos, továbbá Babócsán, Korotnán, Kaposváron, Lakon és Somogyváron, illetve Dersfi Farkas, Alia Mátyás és Magyar Bálint hadnagyságaiban mintegy 3-400 fő szolgált ugyancsak Nádasdi fősége alatt. A Duna és a Balaton közti térségben is összességében számottevő kamarai és magánfizetésű had állt Palotán, Devecserben, Tihanyban, Sümegen, Vázsonyban, Lövöldön, Sárváron, valamint a kisebb magánvárakban és kastélyokban.80 Nádasdi Tamás országbíró és országos főhadnagy a már említett saját, tisztéhez rendelt hadán felül több más zászlósúr is önálló sereggel bírt, így Batthyány Ferencnek, Batthyány Kristófnak, Alsólendvai Bánfi Istvánnak és Lászlónak mind-mind tisztségéhez rendelt zászlója volt. A Bánfi testvérek például 100-100 lovasra kaptak fizetést.81

A dunántúli állandó (magyar és idegen) és a felkelő hadak, a főurak zászlóival kiegészülve a mozgósítás rendtartása szerint elvben tehát igen tekintélyes erőt képviseltek. A hat vármegye ötödé a pápai táborban 1709 jobbágyi gyalogost, kb. 1518 fő egyházhelyest és 475-500 fő veláltartó nemest, összesen kb. 3700 főt jelentett, amiből kb. 3200 fő gyalogossal, míg a módosabb nemesek révén kb. 500 fő lovassal számolhatunk. Mindezt Nádasdi és Batthyány saját zászlói, illetve a főhadnagyi kíséret kb. 500 fővel növelhette meg, ennél fogva a pápai táborban majdnem 4200 fős hadnak kellett összegyűlnie.

Ezzel szemben Kanizsán az ötöd alapján 875 gyalogosra, hozzávetőlegesen 1050 egyházhelyesre és 175-200 veláltartó nemesre, összesen mintegy 2100 főre számíthattak. A Bánfi testvérek zászlóit és a Zicsi István országos vicehadnagy alatt lévőket is beleszámolva, a kanizsai had körülbelül 2300 főből állt volna, benne mintegy 1900 gyalogossal és közel 400 lovassal. Mindehhez jött még az észak- és dél-dunántúli térségekben mintegy 600-600 főnyi állandó haderő a várak és városok palánkjaiban, illetve Ebersdorf parancsnoksága alatt Komáromban, így a törökökkel szemben elvileg mintegy 7700 fős bevethető erőnek kellett felsorakoznia.

A kérdés már csak az, hogy mi valósult meg mindebből a gyakorlatban? Az 1550-es had forrásanyaga több szempontból is egyedülálló. Elsősorban több vármegye összesített mustrajegyzéke is fennmaradt, másodsorban rendelkezésre áll még több jegyzék és levél az ötödrészek kiállításának mikéntjéről, valamint a felmentést kérőkről, illetve a távol maradókról is. Mindezek alapján pedig lehetőség nyílik a törvények és jogszokások adta elvi állapot és az abból 1550-ben megvalósult felkelés számszerű adatainak összevetésére. Mivel a főurak zászlóinak és az állandó hadaknak a létszáma nem függött az aktuális hadiállapottól, a vizsgálatom tényszerűen csak a megyei hadfelkelés gyakorlati megvalósulására szorítkozik.

79 Salm Miklós levele Nádasdi Tamásnak 1550. október 1. Eger. Illéssy 1893. 644-645. 12. levél.

80 Páljfy 1999. 102-104.

81 Magyar Kamara számadása az 1550-60-as évekre. OL E 554 Városi és kamarai iratok nr. 1725.

19