Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
IN MEMORIAM Tóth László {Székely Zoltán)
In Memoriam grafikai lapjait szerezte meg. A legnagyobb szerzeményezése azonban két polgári gyűjtemény, Barkóczi Péter és felesége illetve Abád József és felesége, Hauser Henriette hagyatéka volt, amelyek révén számos kvalitásos darabbal gyarapodott a képző- és az iparművészeti gyűjtemény. A győri és megyei igazgatói feladatokat 1994-ig látta el, majd főmuzeológusként, címzetes igazgatóként tovább dolgozott az intézményben, egészen 2005 júniusáig, amikor is 40 éves jubileuma után véglegesen nyugállományba vonult. E tíz esztendőben ideje és energiája döntő hányadát a megújult múzeumi évkönyv, majd folyóirat, az Arrabona gondozásának, az 1996-os 35/1-2. számtól a 2003-as 41/1-2. számig felelős szerkesztőként, majd a 2005-ös 43/2. számig főszerkesztőként. Összesen 11 szám került ki a keze alól. Új rovatrendet alakított ki a folyóirat számára, a tematikus blokkok, ünnepi kötetek révén pedig a megyén kívüli kutatókat is be tudta vonni az Arrabona körüli szerzőgárdába. Szerkesztői munkája mellett a megyei múzeumi szervezetben folyó kutatások támogatására létrehozott Barkóczi Alapítvány elnökeként is támogatta a muzeológiai munkát ösztöndíjakkal vagy éppen kiadványok költségeihez hozzájárulva. Jelen sorok írója is hálás azért, hogy annak idején az Alapítvány segítette kutatásait és azok publikálását. Muzeológiai munkáját, az intézményért tett erőfeszítéseit 1998-ban Barkóczi-díjjal ismerte el a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kitüntetésként élte meg, hogy 2001-től az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola — ahol annak idején tanítói oklevelét szerezte — megbízott oktatója lehetett. A honismeret-helyismeret tárgyat oktatta a következő tíz esztendőben, amely során lehetősége volt kutatási eredményeit kamatoztatni illetve hallgatói figyelmét számos honismereti témára felhívni. Az évek során közel 60 szakdolgozatot mentorált. A győri felsőoktatás másik intézményével, a Széchenyi István Egyetemmel is kapcsolatba került, amelynek Gazdaságtudományi Kara Kautz Gyula nevét viseli: a kar emlékkötetében e „bőtudású nemzetgazdász” életútját és győri kötődését mutatta be (2009). Fáradhatatlanul dolgozott, amelyhez a nyugodt hátteret családja, felesége és leánya biztosították. A mikszáthi világ kedélyességét árasztó, régi barátok körében vívott kártyacsaták és a voltaire-i „műveljük kertjeinket” szellemében végzett kertészkedés jelentették számára a kikapcsolódást. Személyes tapasztalatként mondhatom, hogy emberséggel, megértéssel és jóindulattal kezelte kollégáit, támogatta törekvéseiket — bár hálát nem mindig kapott érte. De tartását jelzi, hogy ezeket sem hánytorgatta fel. Győrivé válva, győri történészként régvolt győriek szellemi-erkölcsi arcélét rajzolta meg munkáiban. Küzdelmeik, hogy helyt álljanak hivatásukban, szolgálják nemzetüket illetve szűkebb pátriájukat és megőrizzék erkölcsi tartásukat mind az önkényuralom idején, mind a szabadság korában, példaként állt előtte — és egyben saját magára is ismerhetett sorsukban. Halálával egy jó embert és a múltunk jeles kutatóját vesztettük el. Székely Zoltán 207
