Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

FORRÁSKÖZLÉS BAGI ZOLTÁN PÉTER: Két Győrrel kapcsolatos mustra- és fizetésijegyzék 1545-ből és 1546-ból

Két Győrrel kapcsolatos mustra- és fizetési jegyzék 1545-ből és 1546-ból

A haramiák, a magyar gyalogosokhoz és hajdúkhoz hasonlóan tizedekbe, vajdaságokba, másként hadnagyságokba szerveződtek.19 A magyarokkal ellentétben azonban saját választott vezetőik alatt szolgáló fegyveres csapatok voltak, amelyeket „kompániánként/ zászlónként” lehetett zsoldba fogadni, hasonlóan a huszárokhoz.

Végezetül említést kell tennem arról is, mi volt a feladata az Eszak-Dunántúlra rendelt hadnak. Mivel zömében könnyűlovasságból állt az osztrák rendek által felfogadott sereg, így nehéz lenne azt feltételezni, hogy valamely megerősített város, erősség vagy vár védelmét kellett volna ellátnia. Pálffy kutatásai alapján tudjuk, hogy már 1546 nyarán magyar és német gyalogság állt Győrben; igaz, akkor még a káptalani várost csak egy rossz palánk övezte.20 A lovasságnak elsődlegesen ekkor az volt a feladata, hogy a környék, a vidék, vármegye vagy akár több vármegye ellenőrzését, védelmét ellássa: tehát az ellenséges portyák, támadások megakadályozása. Ebben természetesen segítségére volt a gyalogság, jelen esetben a haramiák is nem egy alkalommal.21 Ha megvizsgáljuk újra az 1545. évi mustráról készült feljegyzést, akkor világosan kirajzolódik, hogy Teufel katonáinak a Győrnél összefutó szárazföldi és vízi útvonalakat kellett szemmel tartania. Königsberg a Rába vonalát fedezte és védelmezte lovasaival, míg Veszprém és Devecser megszállásával a Balaton-felvidéken keresztül Vas és Zala vármegyék „szívébe” irányuló portyák és támadások akadályozása, figyelése és előre jelzése lehetett a cél.

Sajnos az 1546. évi mustrajegyzékben az erők megosztásáról/megoszlásáról ilyen részletességű leírást nem találunk. Annyi már az irat bevezetőjéből kiderül azonban, hogy Győr, Pápa és Veszprém megszállását tartották a legfontosabbnak az alsó-ausztriai rendek. Ezekhez társult még Szentmárton, ahová mindössze 20 haramiát rendeltek.

Összegzésként újra fel szeretném hívni a figyelmet a két irat alapján tett megállapításokra. Egyrészt már 1546-ot megelőzően is az alsó- és felső-ausztriai rendek katonákat állomásoztattak saját költségükön az Eszak-Dunántúlon. Másrészt az 1546. évi had német páncélos lovasokból, magyar lovagokból, rác huszárokból, valamint délszláv eredetű haramiákból áll. Harmadrészt az 1546 tavaszán készített mustrajegyzék alapján bemutatható a lovasság középkori eredetű szervezete is, valamint a főlegények neveit és kíséretük számát is megismerhetjük. Negyedrészt ez a zömében könnyűlovasságból álló had azt a feladatot kapta, hogy az állomáshelyük körüli vidéket védelmezzék az ellenséges támadásoktól és portyáktól. Vázlatos áttekintésem és megjegyzéseim végén pedig szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a téma további levéltári kutatásokat igényel, amelyek mind Győr, mind a Magyar Királyság 16. századi története számára fontos és legfőképpen új eredményeket hozhatna.

19 SzATLÓCZKI 2016. 71-84. passim.

20 PÁLFFY 1999. 59., 62.

21 SzatlóczkI 2016. 72.

161