Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: „Győr a kereszténység kapuja” Győr 1597. évi ostroma

Bagi Zoltán Péter

erősségek és a mezei hadak élelmezéséről a főélésmesternek (Obrist-Proviantmeister) kellett gondoskodnia, aki egyszerre tartozott számadással az Udvari Kamarának és az Udvari Haditanácsnak. Fő feladatai közé tartozott a szükséges élelmiszer és takarmány felvásárlása — természetesen az udvar számára megfelelő áron — Alsó- és Felső- Ausztriában, Magyarországon, Csehországban, valamint Bajorországban. Ehhez természetesen célszerű volt a gabonakészlettel rendelkezők összeírása, majd a rendelkezésre álló élelem felmérésére és felvásárlására a főélésmester megbízást adott. Természetesen a császári adminisztráció igyekezett az uralkodó nevében rekvirálók ellen is fellépni. A vásárolt élelemről pontos kimutatást állítottak össze, amelyben minden esetben a bécsi mértéket használták.

A hadjárat idején katonai élelmiszer raktárakat (Anschütt Stetteti) kellett felállítani a Duna mentén a magyar és az alsó-ausztriai területeken, amelyek készletét folyamatosan ellenőrizték. Az élelmiszer szállításáról is gondoskodni kellett, amely döntően hajókon történt, de a Duna vonalát elhagyva a vármegyék és a szabad királyi városok által kiállított szekerek látták el ezt a feladatot. A felvásárolt és felhalmozott gabonát a bécsi malomrendelet szerint lisztté őröltette, és egy részét azonnal kétszersültté (Piscoten) megsüttette, hogy könnyen tárolható legyen. Az őrleményről pontos kimutatást kellett vezetni. Hadjárat idején a hadműveleti területen tudták csak megoldani a kenyér sütését, ezért ilyen esetekben a környék sütőkemencéit felmérték. A főélésmester természetesen nem csupán a vásárolt élelemről, hanem az eladásokról, tehát a szétosztásról is köteles volt pontos jegyzéket vezetni, illetve elszámolást készíteni.

Munkájának megkönnyítésére a magyar rendek a mezei hadak ellátásának megszervezésére 1597-ben ideiglenes hivatalok felállítását határozták el. Feladatuk volt, hogy a főélésmester munkáját segítsék Felső- és Alsó-Magyarországon, vagyis a beszerzett élelmiszerek táborba szállítását megszervezzék.46 A tisztséget 1597-ben, hosszas győzködést követően a kor egyik legkiválóbb pénzügyi szakembere, Geizkofler birodalmi fillérmester töltötte be.47

Mindezek alapján megállapítható, hogy a tizenöt éves háború folyamán a keresztény haderő irányításában segítőikkel együtt három tisztségviselő játszott kulcsszerepet: az Obrist-Feldmarschall, az Obrist-Feld^eugmeister és a főélésmester. Szaktudásuktól vagy annak hiányától az egész hadjárat sorsa függött. A hadsereg táborkarának többi tagja alárendeltségükben, illetve szigorú ellenőrzésük alatt tevékenykedett.

Szót kell még ejtenünk a mezei hadak egészségügyi ellátásáról. A katonákat ért sebesülések gyógyítása, kezelése is igen fontos feladatnak számított már aló. században is, hiszen a harcok, valamint a járványok jelentős mértékben lecsökkenthették a harcolók létszámát. Ezért is találkozhatunk a Pigmentek, zászlók, azaz Fähnleinok tisztségviselői között felcserekkel, sebgyógyító borbélyokkal. A tizenöt éves háborúban, 1597-ben az udvar jóváhagyásával egy spanyol pap, Pedro de Illanes állított fel a katonák gyógyítására egy tábori ispotályt (Feldspital), ám különböző problémák miatt ezt az intézményt a hadjárat végét követően többet nem állították fel. így a sebesültek és betegek ellátása

46 CJH 1899.1597. 25. te.; Kenyeres 2002.179-186; Kenyeres 2004. 341.

47 Müller 1901. 255.; Müller 1938. 23-26.

14