Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Torma Béla Gyula — Torma Attila A megtámadott Komáromból szemlélve A fentebb már idézett két tanútól, dr. Füves Károlytól, illetve Lebeti Antaltól, akik „Öregkomáromban” élték át a támadást, további érdekes információkat olvashatunk ki peranyagaikból, elsősorban az előzményekről. Dr. Füves számolt be arról, hogy a támadás előtt 8-10 nappal a magyar oldalról két fő ment át a megszállt Komáromba azzal a feladattal, hogy megszervezik a puccs utáni Komárom közigazgatását. A hajógyári munkások április 28-i sikertelen puccskísérlete után házkutatást tartottak a szervezők lakásán. A tanúként meghallhatott királyi ügyész beszámolt egy letartóztatottnál talált naplóról, melyben azon hivatalos személyek (állami vezetők) és vagyonos polgárok névsora volt található, akiket Komárom elfoglalása esetén fel kellett volna akasztani. A listán, az első helyen az ő nevét lehetett olvasni. Mindketten egybehangzóan beszámolnak a 28-i sikertelen munkásakcióról, mikor éjfélkor a hajógyári munkásoknak ártalmatlanná kellett volna tenni a cseh hídőrséget és ekkor, a hídon átkelve csatlakozott volna a magyar munkások csoportja a hajógyáriakhoz. A nem megfelelően szervezett együttműködés miatt azonban a közös vállalkozás meghiúsult. A cseh fél tudomást szerzett a puccskísérletről, amely súlyos megtorlást vont maga után. A hajógyár munkásait és tisztviselőit internálták, ahonnan csak hónapok múlva tértek vissza. Azt is egybehangzóan állították, hogy a komáromi polgárság a puccsról nem tudott, habár sokat beszéltek a vörös májusról, de ezt senki nem vette komolyan. Lebeti megjegyezte, hogy Komárom polgársága félt a vörösök terrorjától. A május 1-i támadás megtorlásáról mindketten egybehangzóan vallották, hogy az Erzsébet szigeten mindenkit megöltek. Sokat még sebesülten a Dunába dobtak. A szigeten lakó polgárok közül, azon gyanú alapján, hogy a vörösökkel összeköttetésben voltak kb. 20 embert leszúrtak. A támadóknak 120-130 halottjuk volt, azokkal együtt, akiket a Dunából kifogtak. A támadás következtében komáromi polgárok közül senki nem halt meg, csak egy sérült meg súlyosan. A tüzérség azonban jelentős kárt okozott. Sok ház kapott találatot, súlyosan károsodott a Szt. András templom, a víztorony, valamint a bencések épülete. A lőporraktár felrobbanása a városban betört minden ablakot. Az összes kár millióra rúgott. A támadás visszaszorítása után parlamenterként átmenő Szabadi népbiztos az anyagi károk teljes megtérítését ígérte meg.44 Ebből a kommün alatt nem valósult meg egyetlen fillér sem. Az előre elkészített plakátok A támadást megelőző este Komáromból két gépkocsi kereste fel két győri napilap nyomdáját. Mindkettő a Komáromi Direktórium által megrendelt plakátokat vitte el. Az egyiket a „Győri Hírlap”, a másikat a „Reggel” nyomdájából. 44 Szabadi nevezetű népbiztost nem találtam a kommün népbiztosainak névsorában. Hasonló név, Szabados Sándor hírlapíró, közoktatásügyi népbiztos. Komáromban született. Lehet, hogy ő ment át Öregkomáromba, exuzálni a puccs miatt és a túszokért, de ez csak feltevés. 86
