Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Torma Béla Gyula — Torma Attila dolgozók csak úgy, mint három nappal később, fegyvert és lőszert is kaptak a kezükbe. Erről a kísérletről kevesen beszéltek. Az, hogy a támadást eredetileg erre a napra tervezték és ez az utazás nem csak egy egyszerű mozgósítási főpróba volt, mutatja az is, hogy Mayer Lajos, aki az egész irányítást magára vállalta, a május elsejei ünnepségre szónoklattal bejelentkezett. A megismert hadműveleti terv viszont 29-i dátummal íródott. Az csak sejthető, hogy a 28-ra is készült egy terv. Hogy a dolgozók nem kizárólag önszántukból, vagy hazafias érzésektől átitatva indultak úrnak, hanem élt bennük félelem a hatalommal szemben — az alábbiakban említésre kerülő példákon túl — jól bizonyítja Zsumbera Ciril, 27-1 első komáromi utazásról szóló tanúvallomása. A sziréna hangját hallotta ugyan, de mikorra beért a gyárba a munkások már elmentek. Ekkor gyalog indult el, a többi elkéső munkással tizenketted magával az ágyúgyárba. A dolgozók már onnan is tovább utaztak. Ekkor elmentek az állomásra és egy menetrendszerinti vonattal utaztak Komáromba.36 Ott találták társaikat az állomáson, majd hozzájuk csadakozva, reggel dolgavégezedenül jöttek vissza a Győrbe. Az út Komáromig április 30-án A másik kardinális kérdés, amiről a győri prominensek vitatkoztak, a küldetés célja, a munkásszázadok feladata volt. Mivel olyan munkások részvételére is biztosan lehetett számítani, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot, nem rendelkeztek fegyverismerettel, harci tapasztalattal, sokan tették fel a kérdést, hogyan lehet harcolni velük? Csatába vinni, gyerekkorú tanoncokat, időseket, felmentetteket, alkalmadanokat nem lehet. Általános véleményként fogalmazódott meg, és az agitátorok is azt kérték, hogy csak rendfenntartó erőként vegyenek a munkások részt az elfoglalt területen a nyugalom megőrzése érdekében. Ennek ellentmond a Dunántúli Hírlap által augusztus 14-én nyilvánosságra hozott parancs, ahol a katonák mellett mindegyik hídra 150-150 felfegyverzett munkást osztottak be. A győri és komáromi szervezők mindenkit megnyugtattak, hogy a munkások csak a rend fenntartására lesznek igénybe véve. Közülük azok, akiknek rendelkezésükre állt a hadműveleti terv, egyszerűen hazudtak. Biztosan tudni nem lehet, kik kaptak belőle, de sejthető, hogy Mayer Lajoson kívül Lobi Adolf, Stick Károly és Feldmann Tódor rendelkezhetett a leírt tervvel. Április 30-án 5-6 óra között szólaltatták meg ismét a két gyár tűzjelző szirénáját. A vagongyárba tóduló munkások után bezárult a gyár kapuja, így miután értesültek az utazás céljáról, senki nem tudott visszakozni. A bíróság kérdésére, kik, kinek a kérésére és miért zárták be a kaput, egyértelmű válasz nem érkezett. Stick Károly úgy emlékezett valószínű Mayer Lajos utasítására adott parancsot a kapuk zárására, hogy a csőcselék ne tudjon bemenni, lopni. Más megjegyezte, hogy a kapun kívül sok asszony gyermekével elkísérte a férjét, s az ő bejövetelüket kellett ezzel megakadályozni. 36 A késén ellenére — amelyet akár tőlük független okra is vissza lehetett vezetni - mindent megtettek, hogy az utasítást végrehajtsák. Ez is mutatja, hogy a dolgozókban a félelem is motivációként jelent meg, a hatalomnak való megfelelési kényszerben. 80
