Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
TORMA Béla Gyula: Győr th.j. város és katonai helyőrsége a Magyar Nemzeti Tanács létrejöttétől a Magyar Királyi Honvédség megalakulásáig 1918-1921
Torma Béla Gjula „I. A magfar kormány visszavonja összes csapatait apón vonaltól északra, melynek határai a Nag/szamos felső folyása, Beszterce, Marosvásárhely, a Maros folyónak a Tiszába való torkolata, Szabadka, Baja, Pécs, amely helyeket nem tarthatnak megszállva magfar csapatok, a Dráva folyása egészen a szlovén-horvát határig. A kiürítés nyolc napon belül befejezendő. A szövetségesek teljes joggal megszállják a kiürített területet oly feltételek mellett, amelyeket a szövetséges seregek főparancsnoka fog megszabni. A polgári igazgatás a kiürített területen a jelenlegi kormány kezében marad. A kiürített zónában egyedül a rendfenntartására szükséges rendőri és csendőri erők maradhatnak meg valamint azpn erők, melyek a vasúti vonalak biztonságát vannak hivatva szolgálni. ” A szerződés II. paragrafusa a magyar fegyveres erők nagyságát határozza meg: „II. A magyar hadsereg leszerelése szárazon és vízen, kivéve 6 gyalog- és 2 lovashadosztályt, melynek feladata a rend fenntartása, valamint azpn rendőri jellegű erőket, melyek az 1■ §-ban megemlíttettek. ” A megállapodást a magyar kormány részéről Linder Béla, a szövetségesek nevében a főparancsnok küldöttjei, Misics szerb vajda, vezérkari főnök és Henrys tábornok, a Francia Keleti Hadsereg parancsnoka írta alá. Azonban Csehszlovákia új külügyminisztere, Edward Benes, kiváló francia kapcsolatait kihasználva a belgrádi konvenció érvénytelenítését és a magyar kormány által a felső-magyarországi megyékbe vezényelt csapatok visszavonását sürgette. Ezt követően Fernand Vix vezérkari alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított a magyar hatóságoknak. Ezek közül témánkat illetően, azaz Győr város történetére hatást gyakorlóak az alábbiak. Az 1918. december 3-án átadott, a magyar kormányt a Felvidék kiürítésére felszólító jegyzék nem foglalt állást a határ kérdésében. Ezt követően, Vix szorgalmazására jött létre december 6-án a Bartha-Milan Hodzp néven ismert egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a magyar-szlovák etnikai határnak, azaz Dévény — Bazin — Szered — Érsekújvár — Verebély — Garamkovácsi — Lest — Losonc — Szomolnok — Margitfalva — Tőketerebes - Szobránc - Homonna vonalában haladt a Labore folyó vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a csehszlovák vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért — francia segédlettel — Edward Benes elérte, hogy december 23-án újabb, a „karácsonyi Víx-jegyzék’’ néven a magyar köztudati emlékezetbe vésődött diktátum szülessen, melyben az újonnan meghatározott demarkációs vonal figyelmen kívül hagyta a nemzetiségi népsűrűséget, és azt nagyjából a mai magyar-szlovák államhatár vonalában szabta meg. Vonalvezetése Pozsonytól a Duna vonalát követve az Ipoly folyásáig, majd Losonc - Ozsgyán — Rimszombat - Tornaija - Perkupa — Hidasnémeti — Lasztóc vonalát követően vezetett az Ung és Labore torkolatáig Losonc alatt, majd onnan az Ung mentén az Uzsoki-hágónál érte el az országhatárt. Az alábbi térképvázlat a demarkációs vonalak kijelölését követi időrendi sorrendben.1 1 http://tortenelemklub.com/images/tartalom_okor/forradalmak_es_horthy/demarkacis% 20vonalak%20an tanat.jpg 6
