Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Győri munkástragédia Komáromban 1919. május elsején Ezután megválaszolták a tizenegyes bizottság tagjait és pedig a következőket: Wajdits Bélát, Bécsi Istvánt, Dobó Sándort, Szabó Józsefet, Hlavács Jánost, Kaszt Sándort, Nits Istvánt, Müller Károlyt, Flock Sándort, Kacséra Mátyást és Fischer Artúrt. Ugyancsak megválasztották az új direktóriumot is. Tagjai: Wajdits Béla, Szabó József és Müller Károly. A politikai megbízottakat egyenlőre meghagyták beosztási helyeiken. Elhatározták még hogy a komáromi elesett és kivégzett proletár testvérek sírjára — a komáromi városparancsnok engedélyének kikérésével — repülőgépen koszorút küldenek. Az elnök a gyűlést éjjel 1 óra 10 perckor rekesztette be. A munkás- és katonatanács ülésén elhangzottak egy sor olyan kérdést vetnek fel, illetve hagynak nyitva, melyek első olvasata még ebből a rövid történelmi távlatból is egyáltalán nem, vagy nehezen értelmezhetők. Ilyen például, hogy Hochfelder Lipót politikai megbízott a napirend előtt „ismertette a harctéri helyzetet”. Melyiket? — merülhet fel az olvasóban a kérdés: a Duna vonalét, vagy annak komáromi, illetve győri védőszakaszáét? Nehezen értelmezhető Szabó Józsefnek a győri munkáscsapatra vonatkoztatható, „ Vezető nem volt” kijelentése is. Jogosan merül fel az a kérdés is, hogy miért akarta az intéző bizottság zárt ülésen megtárgyalni a felelősség kérdését? Tulajdonképpen ki szervezte ezt a fegyveres akciót? Ki volt a vállalkozás értelmi szerzője. Milyen szerepet szántak a fegyveres győri munkáscsapatnak? Mi lehetett az oka annak, hogy az egész katonai akciót titkolták a Városparancsnokság előtt? Mit keresett „Puzsér komáromi megbízott” a direktóriumi ülésen? Hogyan fordulhatott elő, hogy a Városparancsnokság tudta nélkül riadóztatták a vagongyári munkásokat? A fentieken túl az ülésről leírtak a mai olvasó számára néhány olyan kijelentést is tartalmaznak, melyek a mai olvasó számára pontadannak tűnhetnek, illetve a névhasználatot illetően a kornak megfelelőek, de ma már nehezen értelmezhetők. Bizonytalanságot kelt a politikai megbízott kijelentése, miszerint „Komáromban semmi előkészületet nem tettek. ” Melyik Komáromban? Szerintünk itt nem a mai magyarországi várost kell érteni, hanem Duna északi felén elterülő megszállt Komáromot.4 Azonban a puccs előkészítésében résztvevő „Puzsér komáromi megbízott” esetén a komáromi jelzőt az újságíró a „komáromi védőszakasz” hivatalosan elnevezés értelemben használta. Az újságcikkből azonban sok információt gyűjthetünk ki. Kiderül, hogy vagon- és ágyúgyári szakszervezeti tanács, a „kalandos vállalkozás értelmi szerzőjét” a győri direktóriumot tette felelőssé. Megállapítható, hogy az egész vállalkozást titkolva tervezték, nem vonták be a tervezésbe még az intéző bizottságot sem, és mellőzték a Városparancsnokságot. A vállalkozásba közel ötszáz munkást szerveztek be. A direktórium igyekezett a felelősséget Mayer Lajosra hárítani. Arról is tudósít az újság, hogy a kialakult „ret4 A mai, Magyarország területén fekvő Komárom területe 1896-ig Szőny része volt és Újszpnynek nevezték, mikor is közigazgatásilag Komáromhoz csatolták. Ezt megelőzően, 1892-ben az Erzsébet- hídátadása után a Duna északi részén fekvő városrészt Oregkomáromn&V. vagy Révkomáromnak is nevezték, a déli parton elterülőt pedig Komárom-Újvárosnak vagy Újkomáromnak. 1919-ben a déli településre - mint azt az idézett források tanúsítják — az Újszőny és Komárom-Újváros név is használatos volt. A két várost az Erzsébethíd(a forrásokba közlekedés híd) mellett, attól nyugatabbra, 1910-ben épült vasút híd is összekötötte. 57
