Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
FORRÁSKÖZLÉS - PERGER GYULA: Győr Sziget lakói és településszerkezete a 18. század végén
Perger Gyula lek. Féltelkesként csupán Bárány Mihály szerepel, míg Mendöl János egész telkén két bérlő osztozkodott. Kilenc nobilis nevét a „házatlan zsellérek”, a bérlők között találjuk. Többségük egyedül bírt egy-egy, más tulajdonában lévő negyedes telket, de Nemes Baronyai Jánosné például hetedmagával osztozott Melhammer János negyedes telkén. Gottlieb Jakab — szintén negyedes telkének — négy lakója között pedig három nemest is találunk. Itt élt Baronyai András, Kárkoványi István és Gazsits János. A legnagyobb bérelt telken — özvegy Preidenstein Gáspárné fél telkén - „Groff Thadeus Amadé” lakott. Az egyes családok összetételét sajnos csak részben ismerhetjük meg. Bár az öszszeírás megkülönbözteti a gyermekek életkorát, gyakorlatilag csak kis- és nagykorúakat (tulajdonképpen serdülteket) listáz. A fiataloknak sem a tényleges korát, sem nemi öszszetételét, arányait nem ismerjük. A felnőttekről is csak annyit tudhatunk, hogy hány ereje teljében, illetve hány „Mendicus” (koldus), valójában munkaképtelen, beteg, elaggott személy tartozott egy-egy háztartáshoz. Csak a tulajdonosként, bérlőként megnevezettek nemét ismerhetjük, néhány esetben az özvegységet, mint családi állapotot. Egy-egy utalásból, a megkülönböztetés és megerősítés szándékából papírra vetett jelzésből tudhatjuk, hogy Pruvart Mihálynál egy „Schvabin Lakos”, a 247. szám alatt „Nobilis Emeritus Spanus”, míg Schein Mátyásnál Tari Klára Füsrül” lelt otthonra; vagy, hogy Schmidt Márton a karmeliták kertészeként dolgozott. A „Domus Comitatensis” lakója, Horváth György a „vármegye Katonája”, a Romanus Amánnál lakó Paskó Antal „obsitos katona” volt. A 169. számú telket birtokló Sólyom István egyik lakója, mint „Sólyom úr Kocsmárosa” került összeírásra, így talán ebben az épületben kocsma működhetett. A 198. szám alatti ingatlan lakói között szerepel „özvegy Milusits Ferencné Bábo asszony”, özvegy Komper Jakabné telkének egyik lakója pedig „Zsömle áruló Panni” volt. Az összeírás szerint Szigetben 297 munkaképes felnőtt élt a 18. század végén, a munkaképtelenek száma pedig ötven volt. A hozzájuk tartozó 214 nagy- és 315 kiskorú gyermekkel együtt a területen összesen 876 személyt tartottak számon. A népesség számának meghatározásakor figyelembe kell vennünk azt is, hogy az összeírásban 127 olyan tulajdonos szerepel név szerint, akiknél a statisztikai adatok nem szerepelnek. E telkek feltehetően üresen állhatták — egy esetben tudjuk, hogy Pruska Sándor telkén Stametz Mátyás, mint „árendás” élt; tulajdonosaik városi polgárok, illetve örökösök lehettek. A 63. és 64. szám alatt például „Successores Molikiani”, a 70. szám alatt „Successores Csernátzkianae”, a 197. szám alatt pedig „Successorum Sajghoianorum” szerepel tulajdonosként. Sziget népességéhez ugyanakkor az összeírás idején hozzá tartoztak azok az izraeliták, akik a Fengler püspökkel kötött szerződés alapján, vagy azt követően telepedtek le. Az összeírás tanúsága szerint közülük néhányan már telektulajdonosok voltak, többségük azonban bérlőként élhetett Szigetben. Kemény József a győri zsidóság 1850 előtti megtelepedéséről, helyzetéről, hétköznapjairól csupán másodkézből vett, többnyire ellenőrizetlen, vagy ellenőrizhetetlen adatokat sorakoztathatott fel könyvében,12 valóban vázlatként. A zsidóság győr-szigeti 12 Kemény könyvének e fejezete — „Adatok a régebbi időkből” címen — mindössze hat oldal terjedelem-164
