Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
VARGA CSABA: „Armbrust Lajos kocsi gyártó” a győri Czuczor Gergely utca 19. szám alatt
Varga Csaba kocsit” biztosít és a Phaetonok Cantiléver-rugózásáról írja: „A rugó mint egy kétkarú emelő működik s ezáltal olyan elastikusan és kellemesen hord, hogy minden eddigi rugózásnak magasan fölötte áll. A rugó egy villás kulcs segélyével minden laikus által a bent ülő kívánsága szerint igazítható, aszerint hogy jobb vagy rosszabb az ut, könynyebb vagy nehezebb a kocsit használó utas”. Telepén állandóan 30-35 különféle készterméket tart; javításokat mindvégig „elfogad”; sőt egy idő után becseréléseket szintén felajánl;22 majd végül azt is, hogy „esetleg príma gyártmányt [...] megvesz”.23 A Nagy Háború feltehetően őt is megviseli. Sőt — azon újsághirdetései láttán, melyek szerint „A háború előtt készült különféle ruganyos kocsik, újak és használtak, amíg a készlet tart, eladók.”,24 avagy azokéin, amelyek már egyértelműen valamiféle közvetítői használt-kocsi kereskedelemre utalnak25 — az a kérdés is joggal felvetődik, vajon a rossz időkben — másokhoz hasonlóan — nem kellett-e egészében hibernálnia magát a gyártást. Hiszen miként üzletforgalmáról, úgy esetleges hadimegrendeléseiről sem tudunk; a magánszállítás igénye pedig csakúgy, mint maga a pénzforgalom, nyilván mindenütt az országban drasztikusan visszaesett. Családi emlékezet — anyám — mondatta: „Mi vidéken a »drágák« voltunk; volt olyan visszajelzés, hogy harminc év után még nem kellett a kocsin javítani.” És a háború utáni évtizedben, az automobilizmus lassú, fokozatos, de teljes használati, s így ipari és piaci átrendeződést eredményező térhódításával26 27 ugyanaz az egyidejű kettősség bekövetkezik az Armbrust Lajos Kocsi Gyártó történetében úgyszintén, mint amit Budapesttől kezdve az egész ország ipari vertikumában — mint a fél generációnyi idővel fiatalabb pécsi nagyapám esetében, aki a Varga Gyula kocsigyára és raktára cégét 1926-ban alakítja át Varga Gyula Autókaross^éria- és Kocsigyárrá1 — láthatunk: amikor a változás, a váltás és átállás kora elérkezik, füzet-prospektusában28 egyszerre 22 Pl. Vápái Hírlap VI (1909. március 6.) 10, 6. o. és (június 19.) 25, 7. o. 23 Pl. Kötelek 26 (1916. október 7.) 41, 1482. o. — hasonlóképpen még a 42, 43, 44, 48, 49, 51 és 52 számban, illetőleg 27 (1917) 1, 2, 4, 5, 6, 7, 9, 11, 15,16 és 23 számban —, valamint 27 (1917. szeptember 22.) 38, 1596. o. 24 Pl. Kösselek 26 (1916. április 15.) 16, 571. o., (április 29.) 18, 651. o., (május 13.) 20, 732. o., (május 27.) 22, 807. o., (június 10.) 24, 894. o., (július 8.) 28, 1045. o., valamint (október 7.) 41, 1482. o. és 27 (1917. szeptember 22.) 38, 1596. o. 25 „Egy ló utáni Paszket kocsi fedéllel, Lohner gyártmány, egy gazdasági kocsi és egy lószerszám eladó Armbrustnál.” Győri Hírlap 61 (1917. április 22.) 93, 7. o., megismételve 99. szám, 8. o.; majd „Elegáns egyfogatu lószerszám bécsi prima gyártmány, elsőrendű bőrből készült, kézzel varrott, magán kézből jutányosán eladó. Megtekinthető szívességből Armbrust kocsigyártónál.” Győri Hírlap 6 (1917. szeptember 16.) 211, 5. o.; végezetül pedig „Egy pár finom, könnyű jukker lószerszám sárga francia gyeplőkkel eladó Armbrust kocsigyártónál.” Győri Hírlap 62 (1918. június 12.) 131, 4. o. 26 Lásd pl. Majtényi György ‘Életstílus és szubkultúra: Az autózás története (1920-1960)’ Korall (2000. ősz), 101-118. o. 27 Vő. a szerzőtől Varga Gyula Autókarosssjria- és Kocsigyár Motorizáció Pécsett, a XX. század első felében — egy családi vállalkozás tükrében (Pécs: Házmester ’98 Kft. 2016) 407 o. [Pécsi Krónika]. Arról, hogy pécsi nagyapám a háború alatt nem hibernálta a gyártást, hanem éppen annak kitörésekor még felhalmozott nyersanyag-készletének pusztán raktárra történő folyamatos feldolgoztatásával óvta — és biztosította cége jövője számára is — legjobb munkásait, lásd 17—18. o. 28 Pohárnik PÁL, Győr nyomdai terméke. 124
