Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
BORBÉLY Tamás: „... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai”
is.24 25 A kérdéssel 1917-ben a Nyugat hasábjain foglalkozott részletesen Hesslein József, aki pontosan diagnosztizálta a helyzetet és a benne rejlő veszélyeket: „Ma már odajutottunk, hogy a tisztviselő nemcsak a középosztály, hanem a régi alsó osztály nívójánál is sokkal mélyebbre süllyedt, míg ellenben a munkásosztály, amelyik pedig alig néhány esztendő előtt a társadalmi osztályok legalsó rétegét képezte, a legfelsőbb rétegbe verekedte fel magát, és küzdelmének nem utolsó eszköze volt az a rúgás, amellyel — akaratlanul — a tisztviselők osztályát az alsó régióba taszította le, amidőn az áremelkedéseket a folyamatos munkabéremeléssel csak fokozta.>>25 Hesslein meglátásait a következőkre alapozta. A cikkében idézett fizetési osztályok háborús segélyekkel kiegészített értékei szerint például egy XI. fizetési osztályba sorolt tisztviselő megközelítőleg 166 és 202 Korona között keresett havonta. Ugyanezek a számok a X. fizetési osztály esetén 225 és 270 Korona között, míg a IX. fizetési osztálynál 292 és 360 Korona között alakultak. Ezzel szemben, mint írja: „egy borbélysegéd megkeres havonta 320-340 koronát. Az állami vasgyárban a legprimitívebb vasmunkás, mikor felszabadul, havonta 300-340 koronát keres (tehát többet, mint egy miniszteri számtanácsos), míg egy képzettebb réz esztergályos havi jövedelme körülbelül 700 korona. A Upták-gyárban, vagy a GanzyDanubius-gyárban a felszabaduló vasmunkás órabére 2,50 kor., ez napi 10 órát számítva, 25 koronát tesz ki, 25 munkanapra tehát 625 korona havonta. A csepeli tölténygyárban a jobb ipari munkás napi keresete eléri az 50 koronát, ami havonta 1250 koronának felel meg. Eg mészároslegény napi keresete 50-70 korona. ” A szerző értekezésében nem kizárólag az ipari alkalmazottakkal veti össze a tisztviselők javadalmi eloszlását: ,y\ kisgazda jövedelmét nem lehet ilyen pontosan megállapítani, de a mezőgazdasági termények (nemcsak a gabona, hanem a főzelék, gümölcs, bor, stb.), valamint az állattenyésztési produktumok (hús, zsír, tej, tojás) árának óriási emelkedéséből könnyen megállapíthatjuk, bog a magargazdaközönségjövedelme a háború alatt legalább a négszeres-ötszörösére emelkedett (a tisztviselőké pedig csak legfeljebb 35 százalékkal) és ha hozzávesszük, bog az élelmi cikkeit jórészt maga termeli magának, ruházati cikkekben pedig sokkal kevesebb a szükséglete, mint a tisztviselőnek, akkor agt mondhatjuk, bog az ő 400 százalékos jövedelemszaporulatuk mellett életszükségletük kielégítésének költségei legfeljebb 100 százalékkal nőttek meg és íg 300 százalék jövedelmi fölöslegük marad a háború előtti állapothoz képest. ” A kortársak is tapasztalták tehát az ellentmondást a háború előtt még viszonylag kiváltságos és stabil helyzetben lévő középosztály háborús elszegényedése kapcsán. Győr esetében is számolhatunk azzal, hogy a nehéz helyzetben lévő városi hivatalno. a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai" 24 Bihari 2008: 137-140. 25 Hesslein 1917. 109
