Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
GALAMBOS KRISZTINA: Adalékok a győri bolgárkertészek történetéhez
Adalékok a győri bolgárkertészek történetéhez Győri bolgárkertészek (1945-1958) A bolgárkertészek történetének utolsó időszakát egy leszármazott43 visszaemlékezése alapján ismertetem. Az 1930-as évekig a bolgárok többsége nem akart véglegesen Magyarországon maradni; céljuk az volt, hogy keresetüket összegyűjtsék és néhány év múlva hazatérjenek, ezért mindig bérelték a földet, házaik is egyszerűek voltak, felkészülve a távozásra. Az egyik kivétel Mihoff Miklós volt, aki az 1930-as években továbbutazott Észak-Amerikába. Nem tudott megszokni, ezért visszatért Magyarországra, hogy véglegesen letelepedjen. Nagy házat vásárolt, melynek alagsorában közösségi helyet rendezett be honfitársainak. Rendszeresen összegyűltek, az 1940-es évekig nevezetesek voltak Miklós-napi vendégségei. A második világháború vége felé a szovjet katonák éjszakánként megdézsmálták a dinnyeföldjét, először földdel takarta be, de a lopások folytatódtak, ezért áramot vezetett a kerítésbe, ami végül egy katona halálát okozta. Az egész családot falhoz állították, hogy agyonlőjék őket. A fenyegetést végül nem váltották be, de az elmondások szerint Mihoff Miklós azon az éjszakán megőszült. A háború után a győri bolgárkertészek többsége Magyarországon maradt (bolgár állampolgárként hadkötelesek lettek volna hazájukban) és folytatta addigi tevékenységét. A következő kertészek és családjaik éltek akkoriban Győrben: Doncsev Tódor, Hrisztov György, Szimenov Ganya, Sztefanov Sztefan, Mihoff Miklós, Kelivanov Iván, Baeff Jordán, Marinov Filip, Jankov Károly (Győrszentiván), Szimenov Dimitar (Gönyű). Jó kapcsolatot ápolt velük a szintén kertész Szilágyi Imre és Hahin Miklós pék. Rendszeresen látogatta a bolgárkertészeket Parvanov Iván orvos. Cucomanov Péter zöldség- és gyümölcskereskedő gyakran átvette a kertészek terményeit és Kazinczy utcai zöldségboltjában adta el. A bolgárkertészek munkacsoportban, kompániában dolgoztak, vezetőjük a gazda volt. Év közben közösen laktak és étkeztek. Minden időszaknak megvolt a maga feladata. Januárban kezdődött a felkészülés, ekkor kijártak a Duna árterébe és fűzfaágat gyűjtöttek, hogy kosarakat fonjanak. Előkészítették a kerti szerszámokat, egyszerű eszközeik voltak, például vonókéssel faragtak nyelet. Februárban került sor a gyékénykötésre, ami 1-2 napos munka volt. Kiürítették a konyhát, ahol egy keretet állítottak össze, ezen készült a gyékénytakaró, amivel akkor takarták be a melegágyakat, amikor nem sütött a nap. Előkészítették a melegágyi ágyásokat, ehhez kitermelték a földet és szalmás istállótrágyával töltötték meg, ami még 20 cm vastagságban laza földborítást kapott, ebbe került a mag. Marinov budapesti magkereskedő járta készletével a kertészeket, nagyrészt tőle szerezték be, de saját maguk is nyertek ki az előző termésből. A magokat ruhazacskóban tartották, amit fonott bőröndszerű tartóba tettek. Közben kialakították a szabadtéri területeket, árasztáshoz alkalmas ágyakat készítettek. Minden mezőgazdasági eljárás kezdete a természet megfigyelésén alapult. A palántanevelés az egyik legfontosabb művelet volt; akkor ültettek, amikor az akácfa virágzott. Ha eljött a megfelelő idő, éjszaka is palántáztak; folyamatosan dolgoztak, míg az adott munkafolyamattal nem végeztek. A szabadföldi művelés lé43 Adatközlő: Doncsev Iván (született 1947, Győr) 97
