Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
BAGI ZOLTÁN „Azmikor az vaspléhből csinált torony tetejére helyheztetett kakas megszólalna”
Bagi Zoltán Péter A prágai és bécsi udvar figyelme egy időre elterelődött a végházról. Hiába sikerült ugyanis 1595. szeptember 2-án elfoglalnia a császári-királyi csapatoknak Esztergomot, a stratégiai kezdeményezés kicsúszott a kezükből. Mansfeld halálával (1595. augusztus 14.) egyrészt eltűnt az a tekintélyes parancsnok, aki a keresztény hadvezetésen és hadseregén belül is rendet és fegyelmet tudott tartani. Másrészt 1596-ban az oszmán fősereg III. Mehmed szultán (1595-1603) vezetésével Eger ellen vonult. Bár a Miksa főherceg vezette császári-királyi fősereg tovább folytatta a Budát védő hódoltsági várláncolat „felszámolását” (gondoljunk csak Hatvan 1596. szeptember 3-i elfoglalására), parancsnokai a hatalmas szultáni had jelenlétében nem is gondolhattak egy Győr elleni támadásra. Végül sem az ostromlott Egert nem tudták felmenteni, sem visszafoglalására nem nyílt módjuk. Miksa főherceg katonasága ugyanis hiába egyesült október 18-án Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem seregével, a mezőkeresztesi csatában (1596. október 22-26.) vereséget szenvedtek az oszmán főseregtől.16 A következő évben azonban, miután a keresztény sereg visszafoglalta Pápát (1597. augusztus 20.), újra napirendre került a hadvezetésben, hogy megostromolják Győrt. Az erről döntő haditanácskozáson egyébként heves vita alakult ki. Pálffy Miklós Buda ostromát javasolta, és állítólag felmerült Eger megtámadásának lehetősége is. Végül azonban Giorgio Bastának és a pápai segélyhadak parancsnokának, Gianfrancesco Aldobrandininek az indítványára Győr megostromlásának a tervét fogadták el. A keresztény sereg szeptember 9-én érkezett meg a végház alá, ahonnan végül október 3- án dolgavégezetlenül kellett elvonulniuk. A keresztény táborban ugyanis az élelmiszerhiány és a nem megfelelő higiénés körülmények miatt járvány tört ki, amely jelentősen lecsökkentette a fegyverre foghatók számát. Másrészt Szaturdzsi Mehmed ötödvezír vezetésével Győrhöz közeledett az oszmán fősereg is. Mivel Miksa főherceg nem érezte elég erősnek seregét ahhoz, hogy egy sikeres ütközetet megvívjon, illetve félt attól, hogy az ostromló tábor két tűz közé szorul és maga lesz ostromlott, elrendelte a viszszavonulást.17 A felvonuló oszmán fősereg rövid ostromot követően elfoglalta Tatát (október 8-13.), amelyet a keresztény csapatok egy petárdás támadással szereztek meg még az év tavaszán (1597. május 22-23.). Pápa visszafoglalása mellett a Miksa főherceg vezette sereg egyeben számottevő sikert tudott elérni: a vác-verőcei csatározásokban november elején (november 2-9.) megakadályozta, hogy Szaturdzsi Mehmed katonasága betörhessen a bányavárosok vidékére.18 Az Udvari Haditanács javaslatára az uralkodó a felemás eredményeket látva a következő hadjárat szempontjából igen nagy horderejű döntésre szánta el magát. 16 TÓTH 2000. 186-262. 17 VERESS Endre: Basta György levelezése és iratai. I. (1597-1602). Budapest. 1909. 6-8.; PÁLFFY Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597—1997. A bevezető tanulmányt írta és az okmánytárat összeállította Pálffy Géza. Szerk.: Hermann István. Pápa, 1997. 47-174.; TÓTH 2000. 271- 272. 18 TÓTH 2000. 265-280. 8
