Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
Perger Gyula Szentet látjuk magunk előtt, az átlagon felülit, a hősiest, aki komolyan dolgozik lelkének kialakításán. A szemlélőt derűre hangolja a karon ülő kis Jézus mosolygós szobra és tiszteletre indítja a szobor kemény anyagának becsületes és gondos megmunkálása. A kármeliták, Űrnapján, e hónap 12-én délután fél 5 órakor tartják meg a felszentelési szertartást. Emeli majd az ünnepély fényét az ünnepi szónok, P. Horváth Reg. Péter ferences atya személye, aki a budapesti közönség egyik legkedveltebb szónoka és a Szent Antal-konferenciák legbuzgóbb apostola. A győri közönség, amelynek oly sok érzéke van az egyházi és a kármelita belső ünnepségek szépsége és jelentősége iránt, szeretettel várja Űrnap délután a Kármel szentélyébe.”13 Június 14-én pedig már arról értesülhettek az olvasók, hogy „Űrnapján délután szentelte fel a templomot zsúfolásig megtöltő hívek jelenlétében P. Szabó Pál kármelita tartományi főnök a győri Kármelben Páduai Szent Antal új szobrát, Borsos Miklós kiváló művészünk alkotását. A szobor az új, modern egyházművészet égjük igen kiváló alkotása s a sok sikert aratott művész pályájának egyik nagyon jelentős állomása. A karján a kis Jézust tartó csodatevő szent szobra, nyugodt, finom arányaival bizonyára el fogja érni minden szobor egyetlen célját: a szent szellemének a hívek szívében való felkeltését. A nagy szociális szentnek a mai társadalmi átalakulás idején különösen aktuális szelleméről a szentelés után P. Horváth Ferenc ferencrendi atya mondott nagyhatású szentbeszédet.”14 A lelkes hírlapi beszámolók, s Borsos érzékelhető helyi elismerése sem voltak elegendők a Karmelita templom híveinek meggyőzéséhez. Borsos művésztársaihoz hasonlóan, a templomlátogatók többsége is ridegnek, ízlésüktől idegennek tartották a szobrokat. Több visszaemlékező szerint Borsos szobrait még a háború alatt eltávolították és raktárba kerültek. Amikor Szelestey 1972-ben hosszabb időt töltött Győrött, „ezt az ügyet” is iparkodott egy kicsit előbbre vinni. „Grábits Frigyesnél laktam, közel lakott hozzám Borsa Antal, mindkettővel sokat tárgyaltunk: hol lehetnek a szobrok, illetőleg hogyan pusztultak el. Balázs Károly akkor nem adott semmi felvilágosítást. A gyanúnk az volt, hogy amikor a kármelitákat kiköltöztették otthonukból, a két szobrot nem tartották érdemesnek a megmentendő tárgyak sorába felvenni, mert kevés raktárnak való helyet kaptak, az utód pedig — egy étkezdét nyitottak a rendház elvett helyiségének földszintjén - nem törődött velük: kevés volt akkor a tüzelő, fölaprították.” Úgy tűnik, hogy a Borsos Múzeum megnyitása új lendületet adott az eltűnt szobrok utáni nyomozásnak. Balázs Károly 1979. november 6-án kelt levelében így írt Szelesteynek: „Ave Maria Győr, 1979. XI. 6. 13 Győri Nemzeti Hírlap 6. évfolyam, 129. szám. 1941. június 8. 2. Szent-Antal szoborszentelés a Kármelen. 14 Győri Nemzeti Hírlap 6. évfolyam, 133. szám. 1941. június 14. 4. Szoborszentelés a győri Kármelen. 84
