Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
A Borsos — életmű elveszett darabjai mertem (a papa órásüzlete előtt szokott állni). Ez az ismeretség akkor még természetesen egyoldalú volt. Le a kalappal a Művész Úr előtt, de Czigány György előtt is. Hiába, ő is győri. A közvetítés nagyon-nagyon tetszett.4 Mikor Czigány György azt a kérdést tette fel a Művész Úrnak, hogy beszéljen a győri műveiről, kíváncsiságom tetőfokára hágott. Élveztem a magasba törő madár leírását. Csodálkoztam, hogy másodiknak az új evangélikus templomban őrzött művét említette, s még nagyobb volt a csodálkozásom — egyben kiábrándulásom, amikor a templomomban őrzött Szent Imre oltárról semmi említés nem történt. Pedig az is Művész Úr munkája, korábbi, mint az evangélikus templom keresztelőmedencéje. Mennyit kellett nekem küzdenem, hogy Ön kapja meg ezt a megrendelést. A kultuszminisztérium művészeket támogató osztályának vezetője, a túlzottan jobboldalinak ismert Say Géza (Hóman Bálint kortese volt Székesfehérvárott) hallani sem akart arról, hogy az akkor már baloldaliságában elmarasztalt és még hozzá vidéken élő Borsos Miklós kapja meg az újabb megrendelést. De nekem két nagy érvem volt Művész Úr mellett: Ö győri is, no meg az Álmos utcai lakása révén hívem is, így nem maradhat ki templomom művészei közül (már előbb szerepeltettem a győri származású Kovács Margitot, valamint Borsa Antalt és Schima Bandit, később gondoltam Békéssy Leóra — ő is a hívem volt — és Medvey Lajosra is). És ebben az egy esetben Say Géza deferált az érveim előtt. Én azt gondoltam, hogy Művész Úr művészete legjavát adta bele ebbe a munkába. És most kiderült, hogy említésre se méltó. Művész Úr el sem tudja képzelni, hogy menynyire fáj nekem ez a csalódás. Milyen élvezettel és büszkeséggel figyeltem azt a hatást, amit Művész Úr oltára annak idején a helyi illetékesekre tett. Hányszor idéztem az egyik riporternek az egyik újságban megjelent mondását az utolsó vacsora ábrázolásával kapcsolatban (micsoda fejek voltak azok az apostol-fejek, durva ércből kalapáccsal kihozva minden finomságot, méltók azokhoz az apostolfejekhez, melyekkel Szőnyi István örvendeztette meg templomunkat): Az üres szék Júdást vádolja. És most... De hagyjuk ezt. Most más hangon szóljon, keljen szárnyra ajkamon az ének. (Egy Borsos Miklósnak nem kell elárulnom, hogy honnan idézek). Művész Úr nem is tudja, hogy mennyi kedves emléket őrzök önről, szeretteiről és műveiről. Őrzök egy levelezőlapot, amit az ön megbízásából a kedves felesége írt nekem Tihanyból. Aláírás: Ilus. És — most jön a meglepetés — őrzök egy karikatúrát, mely 1938-ban, vág}' 1939-ben készült - semmi esetre sem később. Ez egy egyszerű ceruzarajz, de a ceruzát akkor még csak Győrött ismert fiatal Művész — Ön — forgatta. Erős a gyanúm, hogy Művész Úr nem is emlékszik rá. 4 Egy nyári nap - Séták, hangversenyek Győrben, Borsos Miklós társaságában. (291) Rendezte Lukács Ágnes, a szerkesztő Czigány György. (1979.) 73
