Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
CSIK TAMÁS: A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945
Csik Tamás alá vétel” ellenére a magyarországi zsidó lakosságot érintő, ekkor már sokadik jogfosztó rendelkezés még nem érintette a műtárgyak tulajdonjogi helyzetét. A címben is szereplő évszámok kapcsán is fontos megjegyezni, hogy bár a műkincsek csak 1944 novembere és 1945 februárja között voltak az apátságban, azonban azok biztonságba helyezésének érdekében már 1938-tól történtek intézkedések. A másik végpontot tekintve pedig kijelenthető az is, hogy a műtárgyak kálváriája sajnos még nem ért végett Pannonhalmán, mivel a frontvonal közeledtével és a Szálasi-kormány egyre nyugatabbra szorulásával párhuzamosan azokat is továbbszállították előbb Szentgotthárdra, majd pedig az országhatáron túlra, míg végül München közelében kerültek az amerikai hadsereg ellenőrzése alá. így a gyűjtemények ekkori sorsa gyakorlatilag csak egy több éves eseménysor keretein belül tanulmányozható, még akkor is, ha ezen belül kiemelten foglalkozunk azok pannonhalmi elhelyezésével. A Szépművészeti Múzeumból Pannonhalmára szállított műtárgyak sorsa 1944 novemberéig Saját bevallása szerint Csánky Dénes már az 1938-as müncheni konferencia körül kialakult, feszült nemzetközi légkörben hozzáfogott a műtárgyak biztonságba helyezésének előkészítéséhez, azonban a főigazgató ekkor még a megfelelő múzeumi óvóhely kialakításában gondolkozott.6 Később, főként a Múzeum környékét is érintő bombázások hatására, Csánky és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa — mint országos hatáskörű, múzeumi szaktanács, amelyhez a Szépművészeti Múzeum is tartozott — is már egyre inkább a kevésbé frekventált településeken vagy a nagyobb biztonságot nyújtó különleges óvóhelyeken való elhelyezést részesítette előnyben. Bár a Hősök terén álló épületben is igyekeztek biztonságosabb helyiségeket kialakítani, azonban 1943-ra már világossá vált, hogy a legértékesebb műtárgyak védelmét már nem tudják garantálni ilyen körülmények között.7 Ennek megfelelően került sor 169 festmény, 8 szobor és 442 grafikai mű Veszprémbe szállítására 1943 áprilisában. A Magyar Nemzeti Bank ottani sziklabunkere ekkor még biztos fedezéknek tűnt, azonban ez idő alatt egyrészt szó sem lehetett semmilyen állagmegóvó tevékenységről, másrészt pedig méretük vagy súlyuk miatt további, elsődleges műértékű alkotások maradtak a fővárosban.8 A német megszállást követően, 1944. március 19. után, az egyre hevesebb bombázásokon kívül már más ok is volt már arra, hogy a műgyűjtők féltsék értékeiket. A korábbi évek zsidóságot érintő jogfosztó intézkedéseinek sora 1944. április 16-án az 1.600/1944. M. E. számú, a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá helyezése tárgyá-6 FARKAS Kornél: Műtárgymozgások 1938-1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 59-60.; SZMI 141/1945. Csánky Dénes: Emlékirat a magyar művészeti kincsek megóvása tárgyában. Kézirat. 2. 7 FARKAS Kornél: Műtárgymozgások 1938—1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 72-73.; SZMI 141/1945. Csánky Dénes: Emlékirat a magyar művészeti kincsek megóvása tárgyában. Kézirat. 2—3. 8 FARKAS Kornél: Műtárgymozgások 1938—1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 101.; SZMI 141/1945. Csánky Dénes: Emlékirat a magyar művészeti kincsek megóvása tárgyában. Kézirat. 4—5. 23
