Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
CSIK TAMÁS: A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945
Csík Tamás A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBÓL ELSZÁLLÍTOTT MŰKINCSEK PANNONHALMÁN 1944-1945 1944—1945 minden tekintetben sorsfordulónak számított Magyarország történetében; nem volt ez másként a közgyűjtemények esetében sem. Nem csak a harcokkal járó, közvetlen háborús károk, hanem a gyűjtemények elhurcolása, a szabadrablás vagy éppen az emberi gondatlanság is közrejátszott a hazai kultúrkincsek egy jelentékeny részének megsemmisülésében. Az utóbbi tényező esetében azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a közgyűjteményi vezetők és szakemberek az adott helyzetben sokszor nem igen tehettek mást, minthogy a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között igyekeztek rögtönzött megoldásokat találni a műkincsek megóvására. A helyzetet még inkább bonyolítja, hogy — a köztörténeti periodizációhoz igazodva — egyáltalán nem mellékes, hogy' például egy múzeumigazgató mit tett vagy nem tett 1944. március 19. vagy éppen október 15. előtt vagy után. Tanulmányunkban a fentiek előrebocsátásával kívánjuk majd bemutatni a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának és a Pannonhalmi Bencés Főapátság vezetőjének tevékenységét a Múzeumból elszállított műkincsek korábbi és későbbi sorsának viszonyrendszerében. A Szépművészeti Múzeum élén 1944—45-ben Csánky Dénes főigazgató állt.1 Bár kisebb hatással volt a műkincsek sorsára, de mindenképpen szólnunk kell a másik kulcsszereplőnek, a pannonhalmi főapátnak, Kelemen Krizosztomnak a vészterhes időszakban kifejtett sokrétű, a műkincsek megőrzésén jóval túlmutató tevékenységéről is.2 1 Csánky Dénes (1885. április 29., Budapest — 1972. június 27., Säo Paulo): múzeumigazgató, művészed író, festőművész. Apja Csánki Dezső akadémikus, történész, levéltár-igazgató. Előbb a Fővárosi Múzeum igazgató-helyettese (1912—1922), majd a Fővárosi Képtár igazgatója (1933—1934). A Szépművészeti Múzeum élére 1935-ben került, és elvileg 1945-ig betöltötte a pozíciót. A német megszállást követően bízták meg a zsidó gyűjtőknél zár alá vett műtárgyak felügyeletét ellátó kormánybiztosság vezetésével. A főváros körülzárása előtt, 1944 novemberében az ő irányításával szállították a Múzeum gyűjteményének, az itt lévő letéteknek és a kormánybiztosság által lefoglalt műkincseknek a legértékesebb darabjait előbb Pannonhalmára, majd innen Szentgotthárdra, végül pedig Ausztriába és Németországba, ahol az USA hadseregének felügyelete alá helyezték a műtárgyakat. A műtárgyszállítmány első csoportja csak 1946-ban térhetett haza. Csánky előbb Németországban, majd 1949-től haláláig Brazíliában, Säo Paoloban élt. (Lásd: Papp Katalin szócikke Csánky Dénesről. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Szerk.: Bodó Sándor - Viga Gyula. Pulszky Társaság — Tarsoly Kiadó, Bp., 2002. 152-153.) 2 Kelemen Krizosztom (1884. január 10., Hahót - 1950. november 7., Pittsburgh): a századelőn, 1903-ban lépett be a bencés rendbe. Előbb Pápán tanított, majd Nyalkán plébános, 1928-tól pedig Győrött a bencés gimnázium igazgatója. Pannonhalmi főapát 1933 és 1947 között, az MTA tagja 1945-ig. 1944—1945-ben a Nemzetközi Vöröskereszt védelme és Kelemen Krizosztom vezetése alatt a pannonhalmi főapátság a 21
