Levéltári források Győr első világháborús éveiből I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)

ORSZÁGOS ÉS HELYI POLITIKAI KÖZÉLET

Ors%ágos és helyi politikai közélet

92. forrás

(1915. május 4.)

Győr szabad s királyi város közgyűlési jegyzőkönyve.

67/1915.

Tárgy érdeme

Ezek után Farkas Mátyás polgármester-helyettes a következő szavakkal méltatta az elhunyt emlékét:

Méltóságos Főispán Úr!

Tek. Törvényhatósági Bizottság!

Ha volt alkalom, melyben éreztem feladatom nehézségét, a mai az, ha volt pohár keserű tartalommal, melyet tisztemtől folyólag ürítenem kellett, ennél keserűbb, fájdalmasabb nem volt.

Félve szólalok meg tek. törvényhatósági bizottság, hogy kifejezést adjak a fájdalomnak, mely eltöltötte e város közönségét, mikor utolsó útjára kísérte korán elhalt becsületes, hű fiát, kit egész leikével szeretett, s ki őt is egész leikével ölelte.

De elháríthatlan tisztem, szomorú kötelességem, hogy megtegyem, s ha a szó erejét meg fogja törni az érzelem, a kiömlő könny legyen tanúja a túláradó fájdalomnak, mely a tiszttárs s a barát szívét eltölti.

Tek. Törvh. Bizottság! Meghalt e város polgármestere, fejlődésének irányítója, hajója kormányának vezetője.

Eltűnt e falak köréből, kinek agyának minden terve, szíve tartalmának minden jó érzése e város jólétéért született s dobogott s ki szeretettel ölelt minden eszmét, mely e város polgárainak boldogabb életére vonatkozó eszközöket biztosította.

Kövek és virágok hirdetik megvalósult eszméit, a megfékezett töltések közé zárt víz, kormányzó tudását.

Ha nézem üres helyét, melyből csak a közelmúltban annyi szeretettel szólott terveiről: azt kell mondanom, hogy lehetetlen hogy ez egészen üres legyen, sőt hiszem, hogy itt maradt szíve egész tartalma, mely betölti e termet s bíztat önzetlenül dolgozni a köz, a polgárság érdekében.

Nem hiszem, hogy egészen kiégett volna szíve tartalma, a szeretet olaja, melyből oly bőven öntött számára e város polgársága, hívén, hogy elég lesz öreg korára; tovább ég az azokban a szívekben, melyek érezni tudnak; tovább ég, mint a hála mécsese az emlékezés oltárán.

151