Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)

MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre

Győr színészete a 19. század m ásó di k fe lé ben

Ferenc Ocskay brigadérosának nagyváradi bemutatója (1901) után így fakadt ki a nagy magyar költő:

„Higgadtan szólva is düh fogott el bennünket. Mert szép és kedves dolog a naivság de az a nagy naivság hogy az abszolút tehetetlenség vállalkozik szjklagörgetésre, s a képtelenség nagyerejűségre: már dühbe hozó. Somogyi Károly annyira nem színész hogy lehetetlen róla hosszabban vélekedni. Ocskay Lászlója paródia volt. Sajnos, hogy ezt senki sem merte megmondani neki, s hogy felelősségre is csak öt lehet érte vonni. Többet — a ma esti közönség szóljon mellettünk, s szólni fog — nem mondhatunk. ”

Somogyi mentségéül szolgáljon, hogy az egy év múlva Nagyváradon is fellépő Isadora Duncan-t, akkor már igen sikeres kaliforniai táncosnőt sem kímélte gúnyos megjegyzéseivel Ady Endre. Megjegyezzük, a színészt ért bírálatot egészen biztosan ellensúlyozzák a színházszervezőt és rendezőt gyakran elismerő költő méltató sorai:

„Somogyi Károly sok áldozattal adott a nagyváradi színpadon helyet Cyranónak. A darab kiállítására vagyont költhetett el. A díszletek és kosztümök ragyogóak. Ambíció és kedv sem hiányzott a vállalkozásból. A siker sem maradt el teljesen. ”

Szakmai rangját jelzi, hogy kétszer is elnyerte a Szigligeti Ede Színház pályázatát. S itt tartotta meg színipályája 40 éves jubileumát is 1904-ben a „Váljunk el” című francia vígjáték címszerepének eljátszásával. Elismertségét jelzi, hogy hosszú évekig volt az Országos Színészegyesület választmányának tagja, ahol a vidéki színészet fejlesztéséért fáradozott. 1907-ben vonult nyugdíjba, s ekkor helyét Nagyváradon eddigi színházi titkára, Erdélyi Miklós vette át. 1908. március 6-án érte a halál Nagyváradon, ahol négy év elmúltával, 1912-ben avatták fel síremlékét.

Az utolsó évek eseményei

Győrben nagy reményekkel 1885-ben alakult meg a színügyi választmány a helyi színügy pártfogolására. Ekkor Bogyó Alajos, a győriek által „udvarias direktornak” nevezett igazgató társulata nyert szerződést.132 Sikerült tárgyalásai során telt házat biztosítani népes társulatának, de a kezdeti sikerek után anyagi gondok miatt társulata ellene fordult, mire a város konzorciumot hozott létre, s direktor ruha- és könyvtárát is lefoglalták adóssága fejében. De a feszültség nem szűnt meg, és végül a közönség is elpártolt a társulattól. Ilyen előzmények után 1886-ban szervezték meg a Pozsonyi Színikerületet, ahová 1892-ig Győr és Sopron is tartozott. A megegyezés alapján minden év október elejétől következő év január elejéig Győrben, január elejétől virágvasárnapig pedig Sopronban működött a közös társulat. Közben a késő tavaszi vagy nyári idényben más társulatok is lehetőséget kaptak rövidebb időre, mint Makló Lajos,133 Csóka Sándor, aki számos dunántúli játszóhelyen bizonyított már. 1892-ben ugyanez a formáció Győr- Soproni Színikerület néven működött 1896-ig, ahol a két város osztott rendszerben, váltakozva adta át színházát a pályázó társulatoknak. Ekkor Makó Lajos, Bogyó Alajos, Komjáthy János és Csóka Sándor bérelték egy-egy évadra a színkört. A kerület élén Somogyi

132 Koltai Virgil: Győr színészete 1849-1885. (II. rész) Győr, 1890. 105.

133 GyMJVL. Tan. ir. 6570/1892.

141