Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre
Márfi Attila sorban a Vígszínházra és a Népszínházra hagyatkozva.129 Ezért az általa vezetett vidéki játékszínek is bekapcsolódhattak az országos színikultúra vérkeringésébe. Somogyi igen igényes társulataival a klasszikus művek, színvonalasabb népszínművek és operettek adaptálásával tömegeket vonzott az általa bérelt színházakba. Olyan jelentős műveket ismerhetett meg a vidéki publikum, mint Ibsen Nórája, az Elektra, a Rómeó és Júlia, a Borgia Lucrézia és a Stuart Mária, Blaha Eujya és Jászai Mari vendégjátékával. Vagy a zenés műfajok közül a Bánk bán, az Othelló, a Varázsfuvola és a Norma c. klasszikus operák és a korszak sikeroperettjei, mint a Cigánybáró, a Csárdáskirálynő, a Ne bánts virág, és Sulivan: Mikádó című daljátéka.130 Természetesen nem maradhattak el az akkor virágkorukat élő népszínművek, mint a Tündérlak Magyarhonban, a Piros bugyelláris, a Csikós és a Szökött katona című országos sikerdarabok. Csak felvillanthattunk néhány művet abból a gazdag kínálatból, amit Somogyi színre vitt a vidéki állomáshelyeken. Valójában ugyanis több száz darabot tartott műsorán és a színi évadok alatt, szinte minden nap a nagyérdemű elé léptek. Ma már elképzelhetetlen ez a műfajbeli gazdagság. Somogyi Károly pályájának egyik csúcspontja, amikor 1895-ben, nyolc éves pécsi, nyári jelenlét után a Pécsi Nemzeti Színház élére álhatott.131 Ez volt a második színház avatása, mert 1892-ben a szegedi színház megnyitását is rá bízták. Összesen négy évet töltött el Pécsett, ahol állandósítani tudta az országos igényű műsorokat is. Közben fontosabb nyári állomáshelyeit is meglátogatta, mint Kaposvár (ahol szintén saját költségén létesített nyári színkört), Balatonfüred, Szombathely és Nagykanizsa. Győri és soproni fellépései ekkor már véget értek és az ország déli régióit, illetve az erdélyi városokat kereste fel színtársulataival. Győr és Sopron ezért Szombathellyel és Pápával alkotott közös színi kerületet. Pályájának utolsó szakasza Pécsről, némi félreértések és személyeskedések után 1899 tavaszán jött el, majd egy éves ideiglenes vendégfellépéseket követően, az 1900 őszén általa átadott nagyváradi Szigligeti Ede Színház vezetését bízták rá. Mint a nagyváradi-gyulai színikerület igazgatója, az 1907 őszén történt nyugdíjazásáig irányította a régió színházi életét. Nagyvárad akkoriban a dualistakori Magyarország fontos szellemi műhelye volt Biró Lajos, Dutka Ákos, juhás^ Gyula és Ady Endre nevével fémjelezve, hogy csak az irodalmi nagyságokat említsük. Nem volt könnyű ennek a szellemi pezsgésnek megfelelni. Somogyi színházi működését szakmai körökben igen pozitívnak minősítették. Mégis érték kritikai hangok és észrevételek. Különösen Ady Endre fogalmazott meg kemény kifogásokat Somogyi ellenében. Egyik színikrtitikáját pedig mintha vitriolba mártotta volna Ady. Henceg 129 Márfi Attila: Somogyi Károly (1845-1908). A Pécsi Nemzeti Színház első színidirektora. In: Pécs- Baranyai Arcképcsarnok. Pécs, 2003. Szerk.: Odor Imre, Lengvári István. CD ROM. 130 Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 131 Márfi Attila: Somogyi Károly (1845-1908). A Pécsi Nemzeti Színház első színidirektora. In: Pécs- Baranyai Arcképcsarnok. Pécs, 2003. Szerk.: Odor Imre, Lengvári István. CD ROM. 140
