Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - PERGER GYULA: Utószó-féle Zsupos Zoltán Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok Győr 1848-1849 című könyvéhez
Mérleg vallanom, hogy a’jó tények sem hiányzottak több egyeseknél; jeltn közlésemnek czélja egyedül csak az, hogy milly bánásmódban részesült „a’ testvériség” e’ rövidke időszakában a’ kath. papság; ’s viszont mi kath. papok mint feleltünk meg sz. hivatásunknak a’ kísértet’ e’ nehéz napjaiban. Alig hogy a’ huszárok beköszöntöttek, ’s azonnal megjöttek egymásután városunk’ ismert főfő népboldogítói, ’s ezek közt maga Lukács is. Azonnal lőnek olvashatók falragaszokon a’ végtelen hatalomnak, „rendelem”, „parancsolom” szavakban nyilvánuló kiáradásai, mellyeknek ha ki csupa szabadságérzetből vakon nem hódolt, az mint honáruló, hadi, vagy rögtönítélő törvényszék elé idézéssel fenyegettetett. — Lukács mindenható’ hatalmának, ’s messze elágazó erélyes tevékenységének Győr városa, és megyéje szűk lévén, ő országszerte a’ katonaság’ fölruháztatásával bizaték meg. Győrben tehát teljhatalmú helyettesre vala szüksége, és csakugyan nem nagy erőmegfeszítésbe került neki mását találni Gyapay Dienesben, kit teljhatalmú helyetteskormánybiztosunknak nevezett ki. Ez most minden erejét megfeszíté, hogy principálisának méltó helyettese legyen. Lukács Pestre vette magát, de onnan nem sokára egy mennydörgéssel telt rendeletet külde fősatellesének Győrbe, mellyben meghagyja, hogy Pünkösd előtti szombaton (hihetőleg mert ekkor van itt igen népes hetivásár,) minden vallású papot az egész város- és megyéből, még a’ növendékeket és szerzeteseket sem véve ki, idézzen be a’ megye’ házához, ’s az ország’ függedenségére az általa küldött esküforma szerint esküdtessen föl. Megjegyzendő pedig, hogy ezen esküt sem az országgyűlés nem kívánta, sem az úgynevezett honvédelmi bizottmány nem parancsolta; de tudtomra országszerte nem is történt, hanem csak tőlünk követelte sajátságos ödetei’ nyomán a’ teljhatalmú Lukács. A’ kitűzött nap megjött; reggel 9 óra felé minden hitfelekezetű papok (a’ zsidó rabbikat kivéve, mert ezeket csupa pietásból, mellyel minden vallás iránt viseltetni állítá magát biztosunk, ünnepeik miatt ez úttal fölmentette, ’s eskütételöket Pünkösd utáni keddre halasztotta;) csoportonkint tódultak a’ kíváncsian leső néptömeg között a’ megye’ házához. A’ megjelenést honárulás’ vétke alatt pont 9 órára sürgető teljhatalmú, 10 óra felé volt csak szíves megjelenni, ’s a’ jelenlévőket egy igazán hozzá méltó goromba, és csak már elítélt gonosztévőkre alkalmazható beszéddel, mellyek főékei a’ szemtelen hazugság, és rágalomtüskék volta, üdvezleni. — Erre két egyházi főnök rövid nyilatkozatban, (ha jól haliám) kijelenté: hogy „mi ugyan leteendjük az esküt, csak tőlünk hitünkkel ellenkező tények ne követeltessenek”; — e’ nyilatkozatok azonban, mint a’ pusztában kiáltanak szava, elhangzottak. Most a’ jegyzők megkezdték a’ jelenlévők’ összeírását, mellynek folytában egyszer csak elkiáltja magát a’ biztos: „Ide! elejbém álljanak önök mind! mert színről színre akarom önöket látni, hogy azokkal, kik itt nincsenek, mint honárulókkal bánhassak el!” Mire letétetvén az eskü, a’ szomorú ceremóniának vége lön. — Következtek a’ cultusminister parancsolta körmenetek, harangozások, imádságok, végre a’ népünnep, mellyet a’ kismegyeri pusztán tetszett rendezni biztosunknak, hova az egész megye’ minden helységeinek processionaliter kellett, persze honárulás’ vétke alatt, megjelenni; — ez pedig Úr’ napján történt, — úgy, hogy a’ távolabb falukon alig, vagy csak imígy amúgy tudták az az napi, századok szentesítette körmenetet megtartani. 245
