Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - PERGER GYULA: Utószó-féle Zsupos Zoltán Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok Győr 1848-1849 című könyvéhez
Mérleg UTÓSZÓ-FÉLE Zsupos Zoltán HIRDETMÉNYEK, SZÍNLAPOK, APRÓNYOMTATVÁNYOK GYŐR 1848-1849 CÍMŰ KÖNYVÉHEZ (Győr, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, 2014. 771 o.) Még az érdeklődő olvasóknak is csak töredéke lapoz fel egy-egy könyvet azért, hogy megnézze, ki is az adott szakmunka fordítója. Náluk is kevesebben veszik a fáradságot a gyakorta használt lexikon szócikkek íróinak azonosítására. A sokszor ikonikus kézikönyvek szerzői sincsenek jobb helyzetben, hiszen a „Hóman-Szekfűn” kívül szinte alig van összefoglaló, melyet szerzője, szerzői alapján emlegetnének fel. A forrásfeltárás és elemzés munkáját magukra vállalók pedig többnyire annyira háttérben maradnak, hogy sokszor évtizedes kutatásaik eredményeit, a pályatársak egy idő után olyanynyira a magukénak érzik, hogy egyes dokumentumokat „személyes ismerősként”, a feltáró megjelölése nélkül, saját kutatómunkájuk hozadékaként idézik. A forrásközlések között ráadásul számos olyan összeállítás készült, melyek addigi hiánya akár csak évtizedek múlva válik világossá, hiszen egykor elfogadott és fontos forrásokkal hitelesített tudásunk árnyalása, — salva venia — átértékelése nem könnyű feladat. Zsupos Zoltán Hirdetmények, svpnlapok, aprónyomtatványok Győr 1848—1849 című összeállítása is ilyen munka. Hiszen a korszak — a forradalom és szabadságharc — győri eseményeinek, főbb szereplőinek értékelése már a kiegyezést követően megkezdődött. Ekkor nemcsak a források — sőt elsősorban nem azok —, hanem az események még élő szereplői, illetve a nyugat-európai emigrációban korábban megjelentetett emlékiratok adták, adhatták a tudás alapját. Igaz, sok esetben nem használták fel a forradalmi időszak bizonyos szereplőinek jegyzeteit, ha azok tartalma sértette a törékeny egyensúly időszakának szinte hivatalossá váló emlékezetkultúrára épülő szemléletét, az egyes szerzők világképét. Az életének és közösségének fontos eseményeiről rendszeresen feljegyzéseket készítő Ebenhöch Ferenc kanonok 1880-ban készített kivonatot „sajátkezű napló”jából. írása jól szemlélteti az 1848. és 1849. esztendő győri eseményeit. Igaz, nem a történetíró elemzésével, hanem a forradalom és szabadságharc tanújaként: 1848. február 24én jött meg Sztankovits Püspök Posonyból reménytelen beteg állapotban, gőzhajón Gönyűig. Tisztelői közül sokan elejbe mentek. 1848. Mart. 4én Provideáltatott Sztankovits püspök Dresmitzer Prépost által a győri Clerus jelenlétében. 7én hajnalban 1 Va órakor kimúlt és 10én el is temettetett. 1848. Mart. 15. Posonyban Kossuth felirata a RR. és főrendek által elfogadtatik. 239
