Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
TÓTH László: Schleich Lajos pályája
Dr. Tóti Lás^/ó Július 17-ig feküdt a klinikán. Talán tovább is maradhatott volna, ám megelégelte a tétlen pihenést, egyszerűen kijelentette, hogy tovább nem marad, és az orvosok e szándékában nem akadályozták meg, így elhagyta a klinikát. Részint egészségének kímélése, részint megtanulandó anyag miatt a felkészülés lassan haladt. A magyar irodalommal nem volt semmi baj. A nyelvészettel, mint tudománnyal nem rokonszenvezett, gyűlölte diákkorától fogva. A legtöbb baj a némettel volt. Mert hiába töltött Lajos Bécsben vagy két hónapot, ott németül keveset beszélt. „Sokat olvasott. Értett is mindent, de a beszéd, az nem akart menni.” Társai nagyobbrészt már májusban vizsgáztak. Ketten maradtak őszre: Lajos, s Tóth Ferenc. Október eleje óta együtt tanultak; hátha ragadna egyikről a másikra valami kis szorgalom. „A társadalmi élettől teljesen visszavonulva, könyvek közé temetkeztek”. Végül november 17-én volt az írásbeli vizsgálat. Az alapvizsgán a többiek túlestek, „mint a karcagi ember disznótoron”. Már túl volt Lajos az alapvizsgán, mikor a magyar irodalomtörténeti tanszék profeszszora, dr. Papp Károly791 szemináriumába kinevezett díjazás nélküli gyakornoknak. A piac utcai Csanak-ház II. emeletén elhelyezett szemináriumok (pedagógia, matematika, latin, görög, magyar) népesek voltak, de a magyar szemináriumban az 5-6 szekrényben elhelyezett könyvekre aligha nyitotta rá valaki az ajtót, kivéve azt az esetet, mikor a könyvek érkeztek s azokat be kellett rakni. A könyvállomány nem sok értéket képviselt. Régi kiadású könyveket tartalmazott. A hallgatóság munkájához kevés segítséget nyújtott. A szemináriumi gyakornokság két évig tartott. Lajos Húsvét előtt referált a professzornak, aki megkérdezte: nem megyek legátióba? Nem mehetek, mondtam. Én katolikus vagyok. Csodálkozva nézett rám: nem is gondoltam. A következő évben már nem voltam gyakornok. Én nem nehezteltem a professzorra. Tudomásul vettem. Annak idején elmulasztotta a kötelező éberséget. Megsértette a paritás elvét. A barátság nem szakadt meg. Tőle kaptam bíztatást, hogy készüljek a szakvizsgára, hiszen a bizonyítvány félig a kezemben van. Hittem, fatalista módon, csak akkor cselekszem helyesen, ha előbb a harmadik tárgyból is megszerzem az alapvizsgát. Az elhelyezkedés lehetőségei jobban kitágulnak, mintha csak két tárgygyal kopogtatok az ajtón. Szakvizsgára korábban e tárgyból nem gondoltam.792 Lajos most már minden erőt a szakvizsgára fordította. „Igyekeztem két évfolyamtársam után, kik annyira megelőztek, hogy mire én a szakvizsgáig eljutottam, ők már oklevéllel a zsebükben a katedrán ültek. Egyikük a debreceni ref. gimnáziumban, másik a kunszentmiklósi ref. gimnáziumban oktatott. A szakvizsga aránylag könnyebben ment, mint az alapvizsga. Más, hasonló szaktárgy a csoportos, a hallgatók vizsgáin való részvétel miatt sok hasznosítható tapaszta-791 Papp Károly (1872-1954). Egyetemi rektor, irodalomtörténész, irodalom szakos középiskolai tanár. 1914-től a debreceni Tisza István Egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora. 1916-17-ben dékán, 1924-25-ben rektor. A Csokonai Kör elnöke. (Magyar Életrajzi Lexikon. 5. kötet 105.) 792 Mégis levizsgázott harmadik tárgyából, a történelemből. Az alapvizsga 1929. március 13-án, a szakvizsga 1931. december 10-én zajlott. 218
