Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
TÓTH László: Schleich Lajos pályája
Dr Tóth László DR. SCHLEICH LAJOS ÉLETÚTJA, TANÁRI ÉS TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE Prológus A tanár úr, még közvetlenül a halála előtt, 92 éves korában is kutatott, szorgalmasan látogatta a győri levéltárakat, könyvtárakat és a múzeumot. Olykor megpillantottuk, nevelt lánya (Ferenczik Sándorné) belekarolva kísérte a Széchenyi téren, amint hazafelé igyekeztek a Jedlik Ányos utca 8-ba. Pályafutása során, ahol oktatott, mindenhol hamar megtalálta a maga kutatási témáit. A tanári munka mellett már a kezdetekben mély elhivatottságot érzett a történeti kutatás iránt. Már debreceni éveiben elkezdte a történed „búvárlatot”, majd Győrött teljesedtek ki ebbéli szándékai. Dr. Schleich La/'os munkásságával példás és nívós életművet alkotott, középkori szerzetesekhez hasonlóan, hallatlanul nagy szorgalommal építette fel szakmai-, történettudományi munkásságát. Tanszéki nyelvtanárként az Apáczai főiskolai karon, majd ugyanott nyugdíjasként külön szobában analizálta rengeteg jegyzetét, melyekből megszerkesztette a különböző, elsősorban oktatástörténeti munkáit. Igazi krónikás volt: a győri tanítóképzőben az intézet történetírójának tekintették. Intenzív kutató munkát végzett, és olyan óriási mennyiségű forrásanyagot (tanulmányok, jegyzetek, dokumentumok, iratok, krónikák stb.) gyűjtött össze, hogy hagyatékát három intézmény (Apáczai kar, Megyei Levéltár, Rómer Flóris Múzeum) tudta elhelyezni és szakszerűen gondozni. Győrött ma már az oktatástörténeti munkái — főként a régi és újkori győri tanítóképzéssel, több iskolával és mozgalommal, szervezettel összefüggő írások— a kutatók számára úgyszólván megkerülhetetlenek és alapműnek számítanak. Előbb azonban tekintsük át dr. Schleich Lajos pályafutását az általa készített életrajzok és dokumentumok felhasználásával. A rövidebb életrajzait valószínűleg az egyes munkahelyek számára készítette, emiatt ezek egyszerű leíró jellegű, tényszerű narratívák. Értékük a pontosságban van. Hiányzik ugyanakkor belőlük a Schleich-féle sajátos, vonzó stílus, a szelíd, olykor önmagával szembeni szatirikus szerkesztési metódus. Két nagyobb terjedelmű önéletírásában bőséges adatmennyiség található pályafutásáról, melyek érdekesek és megbízhatóak. Stílusuk színes, eleven, sajátos stiláris zamata van, egyes részei megközelítik a szépirodalmi művek igényességét. Tartalmilag igen gazdagok, ez utóbbi írások az életút összes kisebb-nagyobb, ám fontos állomásait és eseményeit tartalmazzák. A két nagyobb terjedelmű életrajz: 197
