Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre
Márfi Attila sikertelenül pályázott a Pesti Nemzeti Színházhoz, önálló társulatot szervezve új arcát mutatta a korabeli színészvilágnak.16 Mint színigazgató sorra látogatta meg a jelesebb színi-állomásokat. Fénykora azonban 1849 után következett el, amikor az üldözött és korlátozott nemzeti színészet újjászervezésében döntő érdemeket szerzett. S ez az időszak győri fellépéseinek második korszaka, amelyben a városi színészetet kiváló erőkkel és alakításokkal gazdagította. A Győrben is életbe léptetett Bach- féle „Theaterordnung” tilalmai ellenére is egységes és folyamatosan fellépő színtársulatot sikerült életre keltenie.17 Olyan jeles színészek tartoztak akkor az ország első számúnak tartott nemzeti színtársulatához, mint Csercser Natália, Feleky Amália, Gó^on Imre, Verebei Antal, Károlyi Fajos és Benedek József. Változatos repertoárjukon egyaránt megtalálható volt az opera, népszínmű, dráma és az úgynevezett tündérbohózat is. Cím szerint említve néhányukat, e korszakban a következő műveket játszották Győrött és más játszóhelyeken is nagy gyakorisággal: Pesti pajkos jurista, Vén bakancsos, Szép márkinő, Huszárcsíny, Korona és vérpad, Dalos Pista, Végrendelet, Angyal és démon, Két Sobri és a Két huszár egy bakancs című korabeli sikerdarabok.18 Annyira erős volt akkoriban a győri színtársulat, hogy folyamatosan járták az ország színpadait, a háttérbe szorított nemzeti színészetet erősítsék. Fatabár ilyen missziós kőrútjának egyik kiemelkedő állomása volt Pécs, ahol 1853-tól, első vendégjátékától számítva, 1857-ig minden évben fellépett.19 De ekkor már nem állt a győri társulat élén. 1854-ben Szabadkán találjuk, ahol társulatával felavatta az akkor létesített színházat. Hasonló feladat várta Miskolcon is, ott 1857-ben az újjáalakított teátrumban mutatkozhatott be színtársulatával. Kisebb megszakításokkal 1861-ig vezette a miskolci társulatot, amikor újból visszatért Győrbe, s 1865-ig Szegeddel váltakozva „ingázott” a két színi-állomás között. Úgynevezett harmadik „győri korszakában” már operettekkel is színesítette műsorát. A nemzeti öntudatot és ellenállást közvetítő színpadi művek adaptálásától sem riadt vissza. Olyannyira nem, hogy 1861-ben Coronini főhadparancsnok figyelmeztette Győr elöljáróit, ha nem utasítják rendre Fatabárt, kénytelen lesz karhatalommal betiltatni a renitens előadásokat.20 Szerencsére erre nem került sor. Igaz ennek az volt az előzménye, hogy 1860 márciusában Molnár György társulata eljátszhatta az akkor zendüléssel felérő Bánk bánt.21 Bár nagy volt a hazafias lelkesültség, különösebb nem történt Győrben sem, viszont a mű több hetes munkát adott a soproni rendőrigazgatóság cenzorainak. Latabárnak ugyanakkor Győrött újból a legerősebb vidéki színtársulatot sikerült összekovácsolnia. Hírneves színészek szerepeltek ekkortájt szín-16 Márfi Attila: A győri színjátszás arcképcsarnokából: A legendás színészdinasztia megalapítója: Latabár Endre. In: Győri Múzsa 2/1999. Főszerk.: Korcsmáros György. Győr, 1999. 10-11. 17 Márfi Attila: Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései. Budapest, 1996. S jnhá^tudományi Szemle 1996. 30-31. szám. Szerk.: Kerényi Ferenc — Török Margit. 201-217. 18 Molnár Gál Péter: A Gatabárok. Budapest, 1982. 96-100. 19 Uo. 20 Márfi Attila: A győri színjátszás arcképcsarnokából: A legendás színészdinasztia megalapítója: Latabár Endre. In: Győri Musya 2/1999. Főszerk.: Korcsmáros György. Győr, 1999. 10-11. 21 GyMJVL. Szín. ir. 228/1860. 120
