Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
PERGER GYULA: Az I860, évi győri kerttermény kiállítás
Perger Gyula frt, Dienes Péter 1 ezüst frt, Dús Mihálj 1 ezüst frt, Kengyel Mihály 1 ezüst frt, Világi István 1 ezüst frt; mely jutalmak oda is ítéltettek. Viklidán Jógsef gyümölcseit, különös figyelemmel kiállított szőlőire. VII. Deáky Henrik alma- és körte-kiállítmányát. Fürst Károly szőlőjét, mely 2 ezüst fial jutalmaztatott. Goda Fajos több oldalú kiállítmányát, melynek a gyümölcs külön fajai iránt bemutatott érdekeltsége 2 ezüst ft. jutalomra érdemesítetett. Hunkár János körte-kiállítmányát. Kovács Márton alma- és körte-kiállítmányát. Markovics Károly almakiállítmányát, melyben a Győr vidéknek megfelelő téli aranyparmény jeles példányai 2 ezüst fial jutalmaztattak. Zmeskál Sándor almagyűjteménye. VIII. Csapó József kiállítmányát. Dolanss^ky Antal kiállítmányában képviselt jeles birskörtéjét, mely a programm értelmében 4 ezüst fial jutalmaztatott. Falaky János kiállítmányát, mely érdekességénél fogva 2 ezüst fial jutalmaztatott. Graefl József gyümölcs-kiállítmányát. Hupka testvérek kiállítmányát. Késs Frigyes gyümölcs-gyűjteménye, mely 2 ezüst fial díjaztatott. Matkovics Gábor gyümölcs-mutatványait. Mészáros Sándor kiállítmányát, melyben bemutatott jeles fejlődésű valódi olasz fehér rozmarin-alma 2 ezüst fial jutalmaztatott. Perlaky Dániel kiállítmánya és ezek közt a birs-alma a programm értelmében 2 ezüst fial jutalmaztatott. Vácsj György kiállítmánya, melyben a szőlő 2 ezüst fial jutalmaztatott. Közli Beöthy Károly, egyleti ideigl. titkár.”22 * * * A kiállítás díjazottjainak ismertetését követően Beöthy az esemény jelentőségét és sikerét is két hosszú közleményben foglalta össze, a Közlöny 84. és 85. számában. „A vidék intézménye. Győr, október 10-én. Győr vidéke ismét egy eszmének lön megtestesítője; egy eszmének, mely e vidékre nem kevésbé fontos, mint bármely üdvös intézmény, mely a közvagyonosodás emelése tekintetéből veszi eredetét. Azon föld, mely mint egy szerető anya gyermekei irányában, oly gondos az emberi nem iránt, hogy míg él, táplálékot nyújt neki, s midőn elhal, kebelébe fogadja, hogy nyugalmasan alhassa örök álmát, ezen föld — mondom — kimeríthetlen az ő termékenységében s mai nap már mindenki balgának tartaná az olyant, ki azt hinné, hogy csak szántás vetés által juthatni a föld drága kincseihez. A nyomasztó körülmények iparkodásra ébresztették a nemzetet, hogy az oly sok oldalról s többször túlságos mértékben is nyilatkozó igényeknek eleget tehessen, más részről pedig, hogy megmentse magát az önállóság legnagyobb ellensége- az elszegényedéstől, mely mint egyeseknél, úgy' nemzeteknél is oly sok rosznak volt már kútfeje. 22 Győri Közlöny. Negyedik évfolyam. 83. szám. 1860. október 14. 90
