Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. s%á%adi Győrben... aláírásával is.67 Ennek alapján úgy tűnik, hogy a város vezetői az 1620-as években már többségében írástudó emberek voltak.68 A következő évtizedekre vonatkozóan csupán néhány általánosabb jellemző említésével szolgálhatok. A 17. század közepéről meglehetősen sok olyan forrásunk van, mely nem utal tanúk aláírásának létére; a tanúnévsoraikban viszont számos olyan névvel találkozunk, akiket másutt aláírásukkal emk'tenek. Egy másik nagyobb csoportot képeznek azok az esetek, amelyeknél a bemásolást végző személy a végére odamásolta a neveket, de nem derül ki egyértelműen, hogy azok aláírások voltak-e, vagy csak tanúnévsor. Szerencsés esetben, ha a tanúnévsort a bevezető közli, ez eldönthető a kettő egybevetésével; megfigyelhettük viszont jó néhányszor, hogy ha eggyel kevesebb a végén a név, úgy többnyire a lejegyző személy neve hiányzik. Lényeges változások figyelhetők meg viszont a század utolsó évtizedeiben: úgy tűnik, hogy ekkorra már lényegesen felértékelődik az aláírások szerepe. Lassan megjelennek a testálok aláírásai; és azt is megindokolja már a lejegyző személy, ha másnak kellett a testáló nevét odaírnia: a Maczko János özvegyeként 1682-ben testáló Farkas Ilona rendelkezésének végén pl. a „propter aegritudine manu aliena” megjegyzés olvasható a név mellett — nyilván azt hangsúlyozandó, hogy Farkas Ilona egyébként tudott írni, most csupán testi gyengesége miatt nem írhatta oda saját kezűleg a nevét!69 Többször hangsúlyozzák ki a testáló saját keresztvonásának jelentőségét: „Ki hogy erősb legyen tettem ezen kereszt vonyasomat” — kerül oda pl. Mosa Judit asszony rendeléseinek végére.70 A tanúk „aláírása” is „teljesebb lesz”: míg a 17. század elején csak a keresztek sorakoztak egymás mellett, esetleg a pecsétek alatt, addig most már a nevük mellé kerül a kereszt; de gyakrabban már nem is keresztet tesz a lejegyző személy az általa leírt nevek mellé, hanem megjegyzéssel — „manu aliena”, „manu aliena propter ignorantiae Scriptore” — utal az idegen kézre.71 72 Végezetül, a teljesség kedvéért szeretnék utalni arra: elenyészően kis számban, de azért készültek már a 17. században Győrött saját kezűleg papírra vetett végrendeletek is. Szép példája ennek Zapanfezeo (Szappanfőző) András 1630-ban papírra vetett testamentuma, mely jól mutatja, hogyan foglalhatta össze egy halálra készülő győri polgár utolsó akaratát a saját szavaival, összerakott mondataival, nélkülözve a formulák többségét, küszködve az írás nehézségeivel, de érezhetően elégedetten zárva mondandóját: ,^4% kichin írásomat tetem az kichin írásomat Beoyth más hauanak harmadik napian en %egin szplgaia Urasagtoknak es Nagisagtoknak Zapanfezeo Andreas Anno 1630. És megh eresitetem az en kezem írását az enpechetemmelí572 67 Az 1600 és 1630 között keletkezett győri végrendeletekben említett győri bírók és esküdtek névsorát ld. HORVÁTH 1991. 65-69. o. 68 Ezt azért érdemes hangsúlyoznunk, mert nem mindenütt volt ez így; Degré Alajos említi pl., hogy Nagykanizsán még a 18. század első felében is érvényesnek fogadták el azt a végrendeletet, melyen a lejegyző személy aláírása mellett legalább három tanú keresztvonása szerepelt (DEGRE 1984. 209. o.). 69 HORVÁTH 1997.133. o. 76 HORVÁTH 1997.152. o. 7> Ld. pl.: HORVÁTH 1997. 184. o. 72 HORVÁTH 1995. 129. o. (A dőlttel szedett rész betűhív közlés.) 71
