Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyv birto kiás a 17. s^áyadi Győrben... testamentumleveleken meglehetősen ritka. Máskor csak sejthetjük az ünnepélyesebb változat (egykori) létét: így pl. Paysyartho Pál esetében, akinek fennmaradt testamentumlevelén semmiféle megerősítés, aláírás vagy pecsét nincs; a testamentumkönyvben lévő változat alatt viszont a bemásolást végző személy megjegyezte, hogy a testamentum három pecséttel van megerősítve és „bemásolta” a káptalan latin nyelvű megerősítését is!44 Az érdekes példák számát még szaporíthatnám, de talán az eddig említettek is bizonyítják, hogy a 17. századi Győrben a végrendelkezési gyakorlat már erősen az írásbeliséghez kötött. A folyamat pontosabb vizsgálata további kutatások feladata lehet. A testamentumokban viszonylag gyakran találunk más írásos forrásokra történő utalásokat. A legtöbben azt említik, hogy valamiről — többnyire adósságaikról vagy kindevőségeikről — „registrom” vagy „lajstrom” készült. Megemlítendő azonban, hogy amíg egyesek elegendőnek tartják a registrom létére történő hivatkozást, addig mások ragaszkodnak az ott nyilvántartott ügyleteknek a végrendeletben történő ismételt felsorolásához — talán éppen a nagyobb biztonság kedvéért. Néha a két megoldást vegyesen alkalmazzák: Szeöch Benedek győri bíró pl. 1610-ben kelt testamentumában több konkrét ügylet felsorolása után utal arra, hogy amit a céhben aprónként adtak, az registromban fel van írva, és maguk is jól tudják a mesterek, hogy mit adtak.45 * 47 Még érdekesebb e szempontból Czentner Farkas 1642-ben kelt utolsó rendelése, aki 27 ügylet pontos leírása után jegyzi meg: ,^4% teob Adósságok a% kik uannak, ky tec^enek a^ LMÍstromokbol”Ab Néhány forrásunkban egyszerre több hasznosítható adatunk is található; közülük a Fonszantt János özvegyeként testáló Fekete Katalin asszonyt idézem: ő egyrészt azt írja, hogy ami adósságaik „egyutis masutis kin vadnak atyok kiknél es hol uadnak a% Laistrombol ki tec^enek”; másrészt arról intézkedik, hogy legelsőben is a bécsi creditoroknak adassák meg az övék „a% Aufc^ugoknak continentiaia” szerint, megjegyezve: vannak ezek között „oly Aufctyugokis a% kik contentalua vadnak, de at^ Subscriptio nincsen raitok”.A1 A két megoldás érdekes kombinációja található Egerszegi Györgynél: ő 1648-ban több más mellett azt írja, hogy egy Kajáron lakozó Thakacz nevű, „kinek körösztneve a Registromban vagyon”, adós neki dolmány és nadrág árában tíz forinttal.48 Végül megemlíteném, hogy lajstromot nem csupán az adósságok kapcsán vehettek fel; Kauassy Orsik pl. 1639-ben azt írja, hogy bátyja a ruhákat lajstromban felírva adta át neki.49 44 GYVL, Végrendeletek, Lad. 1. N. 14., ill. GYEL, GYKHL, Liber Test, Tom. 1., p. 72.; az utóbbit közli: HORVÁTH 1995. 50. o. 45 HORVÁTH 1995. 39. o. 44 HORVÁTH 1996. 86. o. (Betűhív közlés.) 47 HORVÁTH 1996. 145. o. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) « HORVÁTH 1996. 149. o. 49 HORVÁTH 1996. 67. o. 67
