Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”
Emlékezés a halottaknak! D i cs ős ég a% élőknek! Kenj ér a rokkantaknak! hurrá harsant fel lövésyárkunkban, majd a fegyverek adtak le egy ropogós sortüyet és csönd lett mindenfelé. Még aynap megtudtuk Ivangorod elestét is. A. katonák mámorosak voltak ay örömtől, miután meg vannak győződve, hogy a béke most már soká el nem maradhat. Igen valószínű, hogy a szomszédnál e jó híreket titkolják. Egyik szomszédos csapattest éppen ma fáradozott azon, hogy a nagy eseményt a muszka sógorok is megtudják. A postát a léggömbök továbbítják. Rövid időközökben felemelkedik egy-egy ballon a magasba. A szél csendesen hajtja tovább. Útközben egyre köpi a cédulákat, amelyek gyönyörű pontossággal hullanak a muszka Deckung közé. A ballon egyre emelkedik, majd óriási magasságban úgy tűnik fel, mintha egyik oldalán sebek borítanák el, egyet fordul a tengelye körül, kilöki az utolsó cédulákat, majd hirtelen fényes láng tör elő, mely fáklyaként égve a burkot elemészti. Mostani frontunk igen csendes. Agyúszó ritkán hallik, és csak elvétve feleselgetnek a fegyverek. Jó lövészek vannak velünk szemben, mert jóllehet 18 száz lépésnyire vannak tőlünk, mégis már többször előfordult, hogy a lövőrésen keresztül lőttek bele a Deckunkba. Hála Isten, sebesülés eddig még nem történt. Egyik reggel a tüzérségi megfigyelő észrevette, hogy vagy km. távolságban egy egész csomó muszka a legnagyobb szemtelenséggel verik le a cölöpöket és feszíti ki a drótot. Beigayíttatja az ágyút, kiadja a parancsot: Schuss. Jön a jelentés: Schuss abgegeben. Brumm. Mikor a muszkák meghallották, hogy a lövedék közeledik, mint ay ürgék, úgy tűntek el a lyukban. De nem soká maradhattak benn, valószínűleg egy musyka altiszt bottal hajtotta ki őket ismét a gödörből. A megfigyelő korrigálja ay első lövést és útnak indítja a másodikat. Ey már belevágott a nagyérdemű gyülekezetbe. A munkát természetesen ayonnal beszüntették és jöttek a syanitésyek, akik a pórul járt bajtársaikat beápelték ay erdőbe. Eátod, így mulatunk mi. Ügy tűnik fel előttem, mintha a lövöldén lennék. A háborúskodást most a syebbik oldaláról látom. Remélhetőleg jönnek majd neheyebb napok is. Isten veled! Adj néha hírt magadról, mert itt főképp annak örülünk, ha ismerőseinktől és szeretteinkről hírt hallunk. Szívélyesen üdvözöl syerető barátod: Jóysi 57
