Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”
Kollár Artúr András „EMLÉKEZÉS A HALOTTAKNAK! DICSŐSÉG AZ ÉLŐKNEK! KENYÉR A ROKKANTAKNAK!” A GYŐRI 11. TÁBORI VADÁSZZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A győri 11. tábori vadászzászlóalj története egészen az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza. A vadászok a több mint száz év alatt rengeteg harctéren bizonyították rátermettségüket és hősiességüket. Az egység létrehozásától kezdve szinte minden nagyobb európai konfliktusban érintett volt, melyben az alakulat katonáit adó anyaországok szerepeltek. A győri vadászokat végül a „nagy háború” emésztette fel 1918-ban, azonban a harctérről hazatérő katonák emlékezetében továbbra is élt a zászlóalj. így utolsó kapitányuk, vitéz Mocsáry Jenő kezdeményezte a Trianon utáni időkben annak a háborús emlékműnek a felállítását, mely a győri Kálóczy téren hirdeti a tizenegyes vadászok dicsőségét. E rövid tanulmány céljaként tűztem ki az alakulat történetének feltérképezését, történelmi kontextusba helyezését és a rendelkezésemre álló források, valamint szakirodalom segítségével annak ismertetését. A vadászok 105 évre nyúló cselekedeteit kétségkívül a levéltári forrásokon és harctéri jelentéseken keresztül lehet megfogni, de a pesti Hadtörténelmi Levéltár nem rendelkezett ilyen típusú dokumentumokkal, kivéve egy 1916. év eleji jelentést, melynek a szöveghű változatát a kiadványban a Kedves Olvasó megtalálhatja. így a szakirodalomra és az első világháború során fellelhető két legnevesebb győri újságra, a Győri Hírlapi és a Dunántúli Hírlapra támaszkodtam. Mindkét forrás nagyon hasznosnak bizonyult, mivel egymást kiegészítve láttak el fontos információkkal nemcsak a vadászokról, katonákról, az általános harctéri viszonyokról, hanem Győr város és a katonák kapcsolatáról is. Azonban az újságokat óvatosan, kritikával kell kezelni, hiszen nem minden esetben tükrözik az igazságot, hódolhatnak a propagandisztikus céloknak, egyben a háborús lelkesedés fenntartásának eszközei is lehetnek. A vadászok históriáját az osztrák hadvezetés 1905-ig feldolgozta, ezért szeretném az ezt követő időszakra fordítani a figyelmet. Franz Alberti de Poja foglalta össze több száz oldalban a zászlóaljjal történteket a Geschichte des K und K Jagerbatallion Nr. 11. című munkájában.1 Nem szakirodalomnak, hanem kiváló forrásnak tekinteném 1 Franz Alberti de Poja: Geschichte des K und K Feldjagerbatallions Nr. 11. Kőszeg, 1905. 43
