Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
BORBÉLY Tamás: A Keresztény Párt meg/újjáalakítása 1956-ban
B o rb é Ij Tamás hz 1956-os októberi-novemberi győri pártalapítási kísérletről, a párt esetleges programjáról a vallomások alapján tehát elmondható: a győri párton belül többségbe kerültek azok, akik nem kívántak a Barankovics-féle Demokrata Néppárt jogutódjaként működni, sőt nevét sem akarták felvenni. A párton belül egyértelműen kisebbségbe kerültek a jogfolytonosság hívei. Kis túlzással talán a párton belül generációs ellentétekről beszélhetnénk, hiszen a fiatalabbak egy nem a régi „öregek”által megtestesített néppártot, és nem is egy egyházi „fennhatóságú” pártot kívántak létrehozni. Céljuk inkább egy keresztény világnézetű, fiatalos, minden társadalmi osztály felé nyitott párt megszervezése volt. Az alapítók végül a párt elnevezésében sem állapodtak meg, legtöbben úgy vélték, hogy a legcélszerűbb megvárni a fővárosi pártok megalakulását, és ahhoz csadakozni, amelyik legközelebb áll elképzeléseikhez. A Bóna László és Horváth Lajos által szerkesztett „Győripapság követelései” alapján úgy vélem, a gyűléseken a per irataiban szereplő pontokon kívül más hangsúlyos kérdések is előkerülhettek, amiről a vádlottak és a tanúk jobbnak látták, ha hallgatnak. A 12 pontban ugyanis megjelenik még a szerzetesrendek feloszlatásának jogtalansága, a papi békemozgalom felszámolása, Mindszenty József szabadon engedése, a szabadságharcosok segélyezése vagy a hitoktatás kérdése. Amint szó volt róla, hangsúlyos pontként a Horthy-rendszer restaurációjának elutasítása is kiolvasható a vallomásokból, ami összevetve az országban alakuló hasonló keresztény pártokkal, valószínűleg igaz lehetett. Az 1956-os forradalom napjaiban meg- vagy újjáalakuló pártokról elmondható, hogy többségük azonosította magát a forradalom politikai, gazdasági és kivált szociális követeléseivel. Még a konzervatívabb színezetű csoportok sem kívánták vissza egyértelműen az 1945 előtti múltat.31 A szervezők Győrben is inkább egy harmadikutas programot tartottak elképzelhetőnek Magyarország számára, több szempontból is hasonlót, mint a budapesti Keresztény Néppárt programja.32 A párt alapelvei közötti egyezésekhez: „a kereszténydemokrata mozgalomnak nem szabad egyházi vagy felekezeti vagy klerikális alakulattá válnia. Helytelenítjük az egyház világi uralmára való törekvést, és egyházi személyek aktív részvételét a politikai életben. A politikai szereplés világiak feladata, az egyháziaké a világnézeti, erkölcsi tanácsadás, a nevelés, és olyan közhangulat kialakítása, amely kedvez az erkölcsi alapon nyugvó politikai érvényesülésnek. [...] Egyházpolitikai téren alapelvünk az egyház es dllam különválasztása, ugyanakkor aktív együttműködése a közös feladatok terén, így pld. a nevelésben. Követeljük a hitoktatás szabadságának biztosítását, az egyházi intézmények, iskolák, korházak és kollégiumok visszaállítását, továbbá a kórházakban, börtönökben, a hadseregnél és az egyetemeken történőpaszforáció lehetővé tételété’ A rövid működés, valamint a forradalom leverése és a megtorlás nyomán azonban a győri pártalapítóknak esélye sem volt rá, hogy programjuk kiforrjon, és egy széles társadalmi bázison alapuló párt jöjjön létre. Nem állapítható meg, hogy vajon melyik párthoz, mozgalomhoz csadakozott volna a csoport, milyen irányt vett volna politizálásuk a későbbiek folyamán. Az értelmiségi per során elítéltek mindenesetre letöltötték büntetésüket egy alig néhány napos párt megalakítása miatt. 31 Balogh, 2007. 38. o. 32 Balogh Margit idézi: Balogh, 2007. 39. o. 30
