Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
László Bala%. gubemando, sic in conseruationibus muniáonum regni defensio et subditorum multiplex commodum procuratur). Van azonban a ius regium-nak és a hospesek privilégiumainak egy másik összefüggése is. A király ugyanis a hospeseknek adott oklevelekben nem csupán azok jogait és kiváltságait konstituálja, hanem a királlyal és esetleg a király által a ius regium gyakorlása során kiváltságolt más személyekkel szembeni kötelezettségeiket is. E kötelezettségek pedig a király oldalán olyan jogokként, követelésekként jelennek meg (katonaállítás, bizonyos adók, jövedékek, elszállásolás stb.), amelyek maguk is a ius regium körébe tartoznak.19 20 A győri népek 1240. évi privilégiuma A győri népek (populi) tehát, akiket a király a korábban írtak szerint még nem is nevez hospeseknek, 1240-ben kapták első szabadságlevelüket IV. Bélától, Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királyától. Az oklevél, melyet Benedek budai prépost, a királyi udvar alkancellárja készített 1240 májusának hetedik kalendáján, I. Károly 1318. évi átiratából maradt fenn.21 Jóllehet a király az oklevél végén utal bárói tanácsára, a fentebb írtaknak megfelelően a jogalkotás még teljes egészében a király mint egyedüli jogalkotó akaratán nyugodott. IV. Béla az oklevél narratio-részében a következőkkel indokolja a győri népek kiváltságolását: „látva, hogy gavarok állnak a vámépek (castrensium) engedelmességének útjába, amelyek valamely elődünk idején nem csak zavarosak és rendezetlenek voltak, de csaknem egészen megsemmisültek a királyi korona sérelmére, jónak véltük az ő tartozásaikat szolgáltatásaikkal összekapcsolva kijelölni”. Az érdemi rendelkezések előtt az oklevél pontosítja személyi hatályát is, közelebbről megjelölve a „győri népeket”: „amikor tehát a győri vár körülményeit és tartozásait, ahogy a többiekét is, elrendeztük, felismervén Sagh, Nyúl, Cyrian és Heh falusi szőlőműveseink helyzetét”. Megismerhetjük továbbá e falvak lakóinak egy korábbi kötelezettségét, utalva saját szokásjogukra: „akik saját szokásjoguk alapján (iuxta consuetudinem eomm inprimisj mankónként egy szőlőskert után, melyet maguknak megműveltek, a bor egyik feléből két részt (egy harmadot) nekünk (ez a tulajdonképpeni csöböradó), a harmadikat (egy hatodot) pedig a győri ispánnak, a másik félrész (egy ketted) nekik megmaradván saját művelésre, szoktak szolgáltatni”. Végül az „ugyanezek körülményeit és tartosfisait irgalmasan így parancsoltuk rendezni” mondat vezeti fel az oklevél érdemi rendelkezéseit, melyek először a gazdasági jellegű, majd a bíráskodással kapcsolatos szabadságokat rögzítik, kiegészülve néhány további paranccsal. 19 Degré Atajor. Magyar alkotmány- és jogtörténet, (szerk.: Béli Gábor) IDResearch Kft. / Pubükon Kiadó, Pécs, 2009. 74. o.; Párniczky 1940. 6-7. o. 20 ma 448-451. o. 21 MA 448. o. 114
