Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
László Balázs (teuton), vallon (latinus) és szláv hospesek (vendégek), illetve magyar népelemek voltak. A hospesek kiemelt szerepének oka az, hogy a korábban nemzetségi életmódot folytató, letelepedett magyarságban hiányzott a városodást serkentő népelem, a majdani polgárság, és hiányoztak a városias településen élés hagyományai.5 E hagyományokat azok a hospesek hozták magukkal hazánkba, akik szabadságaik elnyerése előtt a várszerkezetben foglaltak helyet. Helyzetük a várnépekéhez volt hasonló,6 idővel azonban bizonyos szabadságok (vásártartás, bíróválasztás) elnyerésével kiemelkedtek az egyszerű várnépek közül, ami indokolttá tette önálló községeik létrehozását. A kezdetben a várnépekkel azonos státusz pedig elősegíthette a magyar elemek beépülését is a hospesközösségek rendszerébe, így a hospesközösségek népét nem kizárólag, sőt, elsősorban nem külföldi elemek alkották, hanem felemelkedő egykori várnépek. Mindezek értelmében hospesek alatt nem kizárólag a külföldről betelepedett, betelepített vendégeket értjük, hanem e vendégeket, a várszerkezetből kikerülő, felemelkedő várnépeket, és más, ezekhez csadakozó szabad állapotú népelemeket, akik egy-egy településen azonos jogállást elnyerve egy közösséget formáltak. Mindezek ellenére fontos megjegyezni, hogy vár és város egymástól elkülönült, a 13. században Magyarországon kialakuló város még nem feltétlenül jelentett erődített települést.7 Az erődítés egyébként is csak a tatárjárás után kezdett nagyobb méreteket ölteni, míg egyes hospesközösségek már korábban elnyerték szabadságaikat.8 A „hospeskö^össég'’ kifejezés alkalmazását indokolja, hogy a 13. század utolsó harmadáig a hospeseknek adott oklevelek sem említenek várost (civitas-t), helyette a falu (villa), nagyobb falu (magna villa), vendégek (hospites), népek (populi) megjelöléseket használják. Sofies Jenő ugyan IV. Bélának egy tucat teljes szövegében fennmaradt városi oklevelet tulajdonít a tatárjárás utáni évtizedekből (kiemelve, hogy további települések is teljes városi jogot kaptak, és hogy az oklevelekben használt terminológia önmagában nem meghatározó), ő sem tekinti azonban városi szabadságlevélnek valamennyi hospesprivilégiumot.9 E közösségek azonban kétséget kizáróan a tényleges városok kialakulása előtti utolsó állomást jelentették a városodás folyamatában,10 egyfajta nasáturus (születőben lévő) város képét mutatták. A privilégiumok A hospesek privilégiumairól kétféle értelemben beszélhetünk. A privilégium jelölheti egyfelől azt a formát, oklevelet, amelyben a király rögzíti a hospesek szabadságait. Ilyen értelemben a privilégium jogforrás, a király akarata, tehát maga a törvény.11 Másfelől privilégiumon érthetjük az adott oklevélben biztosított egyes jogosultságokat is. 5 Hóman 1938. 451. o. 6 Hóman 1938. 454-455. o. 7 Kubinyi 2006. 153. o. 8 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. (= Szűcs 2002.) 77-78. o. 9 Szűcs 2002. 79. o. 10 Magyar alkotmánytörténet. Szerk.: Mezey Barna. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 162.; Szűcs 2002. 77-78. o. >i Béli Gábor. Árpád-kori törvényeink. JURA 2000/1-2. (= Béli 2000.) 40-43. o. 112
