Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Győr a modellváltó város A legtöbb helyen volt részvényes Fleischman Mihály gabonakereskedő. De akikkel hat, vagy annál több helyen találkoztunk, két gyáros és két ügyvéd kivételével szintén gabonakereskedőit, a 19. század sikeremberei voltak. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a részvénytársasági vezetők ösz- szefonódásának vizsgálata és a részvénybirtoklások társaságonkénti ösz- szevetése nem módosította, csak árnyalta azt a képet, amit korábban megismertünk. A vagyonos és egyben innovatív gazdasági elitnek egy olyan képe rajzolódott ki, amit más módszerrel nem tudtunk volna megismerni. Vörös Károly summás megállapítása, miszerint „A változás leglényegesebb tényezője azonban ezeknél mélyebben keresendő: abban, hogy a város gazdasági életét és fejlődését az elkövetkezendő évtizedekre döntően meghatározó nagyipar már nem belülről, a városi társadalomból nő ki, hanem külső tőke tevékenységének eredménye. így azután maga a vállalkozók mögött álló tőke nem is jut el Győrbe, megmarad eredeti helyén: Bécs, Budapest, Prága bankjaiban, s ugyanide kerül a győri üzemek profitja is, anélkül, hogy új, sajátlagosan győri bankalapításokat igényelne.”34 Vörös Károly ebben a megállapításban alaposan tévedett. Ennek okát az általa ismert források szűkösségében és a helyismeret felszínességében találjuk meg. A részvénytársasági anyag feldolgozása harmonizál a győri elit korábbi értékeivel, gondolkodásával. Nemcsak a gyáralapítási ötletek köthetők a helyi vállalkozókhoz, hanem a győri polgárok tőkéje segítette a létrejöttünket. A vagongyár megalapításánál „idegen tőkével” alig találkoztunk. A vagongyár (1896) volt az első valóban komoly, országosan is egyedülálló, európai szintű beruházás. Alapja a szeszgyárat „átvevő” Lederer testvérek nevéhez kötődik. A háttérben azonban a győri „mercator” ügyvédek, Woltitz Károly és Gusztáv mozgatták a szálakat. Egy versenyképes gyárhoz új típusú szakértelem szükséges, ezért hívták őket Győrbe. A vagongyár alapítása valóban a Lederer Emil ötlete, és a részvények 86,4%-a is az ő kezükben volt. Az alapító részvénymegoszlás okát nem ismerjük, de a győri vállalkozók könnyedén ki tudták volna fizetni ezt az összeget. A vagongyár alapításáig a helyi gyáriparban szinte csak győri tőke és akarat mozdult. 3,1 Vörös Károly: i. m. 348. o. 45
