Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
III. Közélet, helyi politika 1888–1917
Közélet, helyi politika energiát nyújt számukra, támogatja iparvágányaik kiépülését — mindezeket nagyon olcsó áron. De máskor is kész kiállni a város ipara mellett: a magyar- országi ipari szeszgyárak termelésének kontingentálását tárgyaló minisztériumi értekezletre a szeszgyár igazgatójával együtt a polgármester is felutazik Budapestre, a város súlyával is támogatandó a gyár álláspontját. A számítás végül is valóban bevált: egyrészt az idetelepülő' - mint láthatjuk valóban nagyszámú - nagyipari vállalat néhány éven belül hatalmas pótadóbevételt biztosít a város pénztárának, másrészt a helyi burzsoázia túlnyomó részének már csak nagyon korlátozott gazdasági tevékenysége számára is váratlan, nagy és gazdag piacot teremt. Azt a profitot, amit ezek az iparfejlesztés aktív befolyásolására — mint láttuk — már nem képes, ahhoz kevéssé tőkeerős, polgárok egyenként sohasem tudták volna elérni, azt most, a város gyáriparáénak megteremtésével így megkapják. Igaz, hogy nem a gyári vállalkozások részvényeinek kuponjait vágva (hiszen e részvények jóformán el sem jutnak hozzájuk), hanem a saját vállalkozásaiknak az iparosítás révén szépen megnövekedett forgalmán keresztül. Persze, ez a haszon így jóval kisebb a részvények osztalékánál, — a hajdani kereskedő középpolgár részéről azonban, aki alól a kereskedelem talaja elvész, kétségtelenül ez a politika lesz a legveszélyesebb magatartás, és ennek támogatása a legjobb politika a kisiparosnak és kiskereskedőnek is, aki az így megnövekvő népességszám révén fogyasztói körének megnövekedését várhatta. Meg kell emlékeznünk Baross Gáborról a „vasminiszterről”, Győr díszpolgáráról, aki Zechmeister Károly mellett szívén viselte a város sorsát. Barosst Győrből négyszer választották meg képviselőnek, és ezért talán érthető a város iránti szeretete. Baross különösen sokat tett a külkereskedelmi forgalom növelése érdekében. Ezt szolgálta többek között a vasutak állomosítása, s az úgynevezett zónatarifa bevezetése. Ennek lényege az volt, hogy a személyszállításnál a távolság növekedésével arányosan csökkent egy-egy zónára eső viteldíj. A forgalom rövid időn belül megnövekedett. Amíg a győri vasútállomáson 1889 júliusában 9800 utas fordult meg, addig a zóna első havában ez a szám 16 888 főre emelkedett. Ebben az évben nyílt meg Győrött a teherpályaudvar, mely rendkívül sokat javított a város közlekedési gondjain. Ekkor épült fel a Rába vasúti híd és készült el az évtizedek óta szorgalmazott Duna-parti szárnyvasút. 1890- ben Baross Gábor öt új kereskedelmi kamarát állított fel, melyek közül egyet hosszú várakozás után Győr kapott. 1891-ben Győr városa és Győrsziget nagyközség telefonhoz jutott. Ebben az évben Baross egyre határozottabb intézkedéseket hozott a hazai közgazdasági és pénzügyi érdekek érvényesítése érdekében. Az 1892. januári országgyűlési választások előtt a Győri Közlöny összegezte Baross Gábor eddigi tevékenységét és érdeméül hozta fel a vasutak államosítását, a posta és a távíró egyesítését, a személy- és áruzóna behozatalát, a Vaskapu szabályozását, a munkáskérdés rendezését, a hazai iparnak nyújtott kedvezményeket, a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény meghozatalát, a hazai ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében végzett munkáját. Május 8-án bekövetkezett korai halála nagy veszteség volt az országnak és Győr városának. Nem véletlen, hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamara innen indította el a mozgalmat a budapesti Baross-szobor létesítésére. 122
