Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 32/2011 (Győr, 2011)
Székely Zoltán: A Szemenyei-ház
A SJemenjei-háti azután több szakaszban, számos tervmódosítással kerek negyven esztendőn át folytatódtak. Első ütemben fa-föld erődítésekkel vették körbe a várost, miközben a Káptalandombon emelkedő középkori castellum - amely magában foglalta a püspöki palotát (arx) is - belső várként szolgált tovább. Az erődítéseket 1547-ben Francesco de Pozzo és Francesco di Spazio, majd Pier Antonio Tarducci várépítészek szemrevételezték. 1549-ben Francesco de Pozzo és Sigismondo de Préda da Pisa vizsgálta felül a munkálatokat. 1550-ben Sforza Pallavicini őrgrófot nevezték ki a vár kapitányává, aki maga is erődítési szakember volt. Ekkor már az erődítmények végső, szilárd anyagból való kiépítésére készültek, amelynek keretében két tervvariáns született. Az egyik elképzelés csupán a belső vár, míg a másik az egész város megerődítését tartalmazta. A döntés azonban sokáig vajúdott: 1552-ben uralkodói utasításra hadbiztosok tanulmányozták a Sforzánál lévő terveket, ami 1555- ben megismétlődött. A bizottság tagjai között ekkor ott találjuk Hermes Schallautzert, Bécs erődítéseinek főfelügyelőjét, Francesco Benignót, Győr és Komárom építési felügyelőjét, Sigismundo de Pratovechio építészt, Veit Puechner és Bernardo Gaballio építőmestert, valamint Pietro Feraboscot, ekkor még mint festőt (Veldmaler). A biztosok minden bizonnyal módosító javaslatokkal éltek a meglévő tervekhez, az új elképzeléseket azután Ferabosco vetette papírra. A tervvariánsokat Sforza Pallavicini várkapitány Bemát, azaz Bernardo Gaballio királyi építőmesterrel Bécsbe küldte, hogy uralkodói döntésre előterjessze azokat. Az Udvar végül a teljes város megerődítése mellett döntött, amelyet hat fülesbástyával erősített fallal kívántak körülkeríteni. A munkálatokat 1560-1562 között Francesco Benigno irányította. 1561 tavaszán újabb bizottság szemlézte az építkezéseket, amely Georg Freiherr von Tanhausen haditanácsosból és az ekkor már neves építésszé vált Feraboscoból, mint királyi biztosokból állt. Jelentésükben számos módosító javaslattal éltek. További változtatásokat indítványozott Benigno is, a délkeleti szögletben egy új, immáron hetedik bástya építését szorgalmazva. Ferabosco és Benedikt Kölbel 1563-as szemleútja során hagyta jóvá e módosítást, amelyről - immár az erődítések végleges formájáról - Ferabosco a következő évben Modellt készített, amit a királynak való bemutatás céljából a császárvárosba vitt. Ugyancsak Ferabosco volt az, aki 1564 tavaszán modellot rajzolt az utcaszerkezet szabályos kialakításához. E tervlapot az Angielini-fívérek összeállította váralbum napjainkig megőrizte.4 Az építkezést 1562-1564 között Bemardo Gaballio, 1564-1566 között pedig maga Ferabosco irányította, mint a győri és a komáromi építkezések főfelügyelője (Superintendent der Gebäu zu Raab und Komorn). II. Miksa azonban - naplóbejegyzésének tanúsága szerint - elégedetlen volt Feraboscoval, aki szerinte elhanyagolta a győri építkezést s ezért 1566. november 21-én kiadott rendeletével felmentette tisztségéből, bár jelenlétére még az 1567-es esztendőből is van adat. Az építkezést ezt követően Thomas von Eiseler (1566-1567) és végül Suess Orbán (1567-1592) irányította - mellettük a gyakorlati kivitelezést Bemardo de Magno 4 Székely 2006, 135. Az album eredeti példánya Bécsben található, másolatai Drezdában és Karlsru- héban. A bécsi albumban szereplő alaprajzot kiadta Pfannl 1944, 10., a drezdait Brichzin 1992-1996, a karlsruheit Kisari Bállá 2000. 21
