Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Márfi Attila: Polgárosodási folyamatok Pécs kulturális életében a dualizmus alatt
Márfi Attila Pécsett. Maga Latabár négy alkalommal is játékjogot nyert ebben az időszakban.72 Fontos esemény még 1853-ban Ctgindery László pécsi nemes kezdeményezése is, aki ekkor saját pénzén építtette a róla elnevezett parkot, ahol számos létesítményen kívül színkört is létesített, a nyári évadokat, s ezzel a magyar színészetet is támogatva.73 Cginderyn kívül Mihálovits Sándort fontos még megemlíteni, aki a Sichler által drasztikusan megemelt évi bérleti díjat (1700 ft.) minden esztendőben kifizette, amíg a helyzet nem normalizálódott.74 Latabár színtársulata mellett Kotgky M. József és Újfalussy Sándor (.Egressy Gáborral a társulatban) truppjai léphettek a pécsi nemesek patronálásával színpadra. S 1858-ban Molnár György neves vándortársulata tette emlékezetessé a magyar évadot a színvonalas repertoár, s a cenzúra akadékoskodásai miatt. Igaz, ekkor láthatták először Pécsett a Bánk bánt, amely mű szövegkönyvéből gondosan kihúzták a „politikai okokból káros kifejezéseket”.75 Ezt követően egészen a kiegyezésig, az ún. konszolidációs időszakban újból felváltva adhattak műsort a német és magyar vándorszínészek, s 1863-tól a cenzúra is fokozatosan elhalt. A német színészetet is jelentős erők képviselték ekkor még. Bár Mathias Wagner csillaga végleg leáldozott 1858-ban, helyére az a Wencel Ritter von Steinberg érkezett, aki a Délvidéken volt rendkívül népszerű,76 s itt Pécsett is több gesztust mutatott a magyar színészeknek. Az őt követő Stetan Resgler, Adolf Kiestler és Ludwig Konderla már csak a rövidebb színi idényben kapott működési engedélyt. Ezzel szemben a magyar társulatok jelenléte állandósult. S a hatvanas évektől fokozatosan érvényesült a budapesti Nemzeti Színház kultúrmissziója, ugyanis külön vidéki társulatokat szerveztek a dunántúli városok végiglátogatására. Elsősorban Srfgethy Imre színész-színigazgató nevéhez fűződik ez a sikeres vendégjárás, aki 1863 és 1866 között öt alkalommal szerepelt a Mecsekalján. Ugyancsak elismeréssel vendégszerepeit itt Szigligeti Ede frissen verbuvált társulata (1864.), de Károlyi Lajos, Sipos Károly, Follinus János és Aradi Gerő színésztruppjai többször is visszatértek Pécsre.77 E zömében a Nemzeti Színház művész gárdájából szervezett társaságok természetesen a fővárosban játszott művek repertoárjából válogattak vidéki útjuk során. S ezzel Pécset is bekapcsolták a többi nagyobb vidéki városhoz hasonlóan az ország kulturális vérkeringésébe. Városunkban is olyan bázist tudhattak maguk mögött a Nemzeti Színház művészeinek közvetítésével, amelynek visszahatásaként Pécs ismét jelentős színi állomás lehetett. A pécsi német színjátszás pedig pont ezt az erős, fejlődőképes kultúrhátteret hiányolta. Az anyaországgal való kapcsolatuk fokozatosan csökkent, politikai indíttatású támogatásuk megszűnt, s a város lakosainak fokozódó asszimilációja következtében lassan elvesztették nézőközönségüket. Igaz, még a hetvenes években is próbálkoznak német színtársulatok, de már csökkent irántuk az érdeklődés. Pedig neves társulatok érkeztek 72 Márfi Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranyai Megyei Levéltárban. (1886-1949) Bp., 1993. 56-59. 72 BML.Pvt.ir. 1843/1853. 74 BML. Megyefőnöki elnöki iratok (mf. ein. ir.) 299/1857. 75 BML. Pvt. ir. 213/1860. 76 BML. Pvt. ir. 7136/1859., 7414/1859. 77 BML. Pvt. ir. 748/1867. 74
