Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Katona Csaba: A főpolgármester és a polgármester Ráth Károly és Kamermayer Károly Budapest élén
Katona Csaba lyozta Barabást abban, hogy a Budán, a mai Városmajor utcában villát vásároljon, amelynek épülete felújítva ma is áll.) Az aggodalmak annyiban jogosnak bizonyultak, hogy a két város lakóinak mentalitásában még sokáig nem hagyott nyomot az egyesítés szelleme. Porból Agai Adolf (1836— 1916), számtalan fővárosi érdekesség buzgó krónikása jegyezte le: „Mohó örömmeljegyeZy gettük leveleink hegyébe a régi Pest helyett a% új Budapestet. Méltó elkeseredéssel tapasztaljuk azonban, hogy kényelmünkben elhagyogatjuk immár a nehezen kivívott új elnevezést s már szettében jaja megint a Pest. Azt mondják némelyek: >Eh! Nem akajuk, hogy az idegen Bukaresttel tévessze össze<. ’57 Ám ugyancsak Porzó volt az, aki magát „Pest anyám engedelmes fiánakP nevezve, Budát „igen tisztelt mostoha apámuramként” jelölte meg, majd így folytatta: „Tehát én nagyra tartom Budát — ah, de nem ismerem: képzetem hegyvölgyei nem jája. Nagy ha a képzetem igen, de magam nem. Őszintén megvallom: Európa nagyvárosait mind megjártam, de Budát idegen előttem. ” Ágai nem állt egyedül ezzel a gondolkodással. Ismeretségi körébe tartozott egy 85 éves budai kötélverő mester, akiről köztudott volt, hogy soha nem járt Pesten, ellenpéldaként pedig egy bizonyos Raics bácsi vállalta büszke pesti öntudattal, hogy „gőzhajóra, vasútra, lánchídra lábát [...] nem tette rá soha, s Budából csak annyit ismert, amennyit Pesten megláthatott belőle. ” Ha akad is ezekben a megjegyzésekben némi túlzás, tényként kezelhetjük, hogy évtizedekre volt szükség, amíg a fővárosi lakosság többségében kialakult egy természetesnek ható budapesti öntudat. 1908-ban Porzó még leírhatta a következőket: ,A budai őslakó még ma is erősen különbözik az alant és szemben elterülő városrészek sokaságától. ” Nézőpontja jellemzőnek mondható: írhatta volna azt is, hogy a pestiek különböznek a budaiaktól, de nem írta. A budaiakra tekintett ő is, csakúgy, mint oly sokan, afféle múlt századból itt maradt különös emberekként, szinte már Krúdyt idéző hangulatot teremtve írt. Ami ugyancsak azt igazolja, hogy bizony a pesti part lakóinak is megvolt a maga pesti öntudata, akár melegágya volt Pest a gyökértelen kozmopolitizmusnak, akár nem. Budapest egyesítése azonban mindezen aggodalmak ellenére végül sikertörténetnek bizonyult. Többen akadtak, akik megpróbálták azt is felvázolni, hogy milyen lesz ennek a városnak a jövője. 1841-ben a jeles csillagász és matematikus, Nagy Károly (1797— 1868) álmodta meg az 50 évvel későbbi Pestet. O hat hidat jósolt 1891-re, amikor a város fő útvonalain hajózható csatornák teszik könnyebbé a közlekedést, a VIII. kerületet pedig példának okáért „érceket munkálok” lakják, míg a gyárak és a gazdagok görög, római, gót, mór, bizánci stb. stílusú palotái a külvárosokban helyezkednek el. Van a városban képtár, Nemzeti Múzeum, egyetem és könyvtár, színház, konzervatórium, „legcélszerűbb oktatási elveken alapult nőintézet” — ide férfiak nem léphetnek be — és áll már a „varázs palota, a nemzet képviselőinek palotája, mely minden leírást felülhalad". Katonaság ellenben nincs, mert az egész nemzet fegyverben áll ha kell s ebben élen jár a 600 000 lakosú Pest.37 38 37 Az Ágaitól vett idézetek: Porzó [Ágai Adolf): Utazás Pestről — Budapestre. Rajzpk és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből. Bp., 1909. passim. 38 Nagy Károly: Pest ötven év múlva. In: Lukácsy Sándor: Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok. Bp., 1987. 97-103. 54
