Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése mintegy 1 440 000 korona származott saját bevételből.139 A fentiekből kitűnik, hogy a városok vezetői eltérő módon foglaltak állást a fejlesztések pénzügyi hátterét illetően. Havranek József kétségtelenül a kortársak szerint is kiváló közgazdasági érzékkel rendelkező városvezető volt, aki a fenti adatsorból is kitűnően, óvatosan vállalt hosszú távú elkötelezettséget, különösen az adósságok vonatkozásában. Ez egyébként megmutatkozott a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépítésének ügyében is, tekintettel arra, hogy ez a korszak legnagyobb beruházásának számított pénzügyi tekintetben, nem beszélve a jelentős közterületi helyreállításokról; ezért inkább halogató álláspontot képviselt. Ugyanezen magatartás jelent meg részéről a városház építése kapcsán is. E mögött, mint kitűnt, részben az a megfontolás állt, hogy a korszak vége felé a városvezetők egyre gyakrabban az állami segítség szükségességét hangsúlyozták. A század- fordulót megelőzően, ahogy Havranek József programbeszédeiből is kitűnt, a városok egy része bevételi forrásainak növelését részben a növekvő államsegélyből kívánta fedezni. Emiatt a helyi adók kivetésének növelésétől eltekintettek. A képviselőház határozata 1908-ban 2 000 000 korona pénzbeli segélyt biztosított a városok számára, s bár újabb hasonló összeggel szándékozták növelni a városok államigazgatási feladatainak ellátása kapcsán felmerülő költségek ellensúlyozását, a törvényi rendezésig az összeg nem növekedett. A törvény, bár a korábban már megígért közel 4 000 000 koronát biztosította a törvényhatósági jogú városok és a rendezett tanácsú városok számára, ez nem jelentett számottevő segítséget, hiszen Székesfehérvár vonatkozásában ez csupán 74 000 koronát jelentett. A jogszabály nem államsegéllyel kívánta megoldani „a városok anyagi ügyeinek rendezését'. Kétségtelen, hogy a századfordulót követően a városok adóssága jelentősen növekedett, s 1910-re elérte a 370-380 000 000 koronát, a törvény azonban a városi fejlődés sajátosságait hangsúlyozta: „.. .általában véve arra kell törekedni, hogy az állam vehető és irányító ereje segítségére siessen a városok óntevékenységének és velük együtt munkálja a helyes fejlődés érdekeit. A törvényjavaslat az ilyen értelemben vett városfejlesztés alapelvén sarkall. A fejlesztés főczéljául a\ j tűzi ki, hogy a városok képessé váljanak arra, hogy saját magukban találják meg az anyagi eszközöket létszükségleteik fedezésére”.140 A városok részéről tehát az a várakozás — amely 1908-tól, az államsegély megjelenésétől, de ezt megelőzően is megfigyelhető volt —, hogy a növekvő állami támogatások révén jussanak nagyobb bevételekhez, nem valósult meg. Ennek következményeként nem nyílt mód arra, hogy az állami támogatásnak köszönhetően, vagy a költségvetés átcsoportosításával újabb fejlesztéseket indítsanak. A beruházások céljait tekintve a többi város esetében is a laktanyaépítések, az iskola- építések, a vasúttal kapcsolatos beruházások emelhetőek ki. Székesfehérvár vonatkozásában azonban nem jelentek meg jelentős egészségügyi beruházások, valamint a vízvezeték-hálózat kialakításával kapcsolatos fejlesztések. Ez utóbbi mértéke egyébként meghaladta a 2 000 000 koronát. Sopron esetében pedig azt figyelhetjük meg, hogy beruházásainak több mint felét (57%) a laktanyaépítésre fordították.141 Kétségtelen, hogy valamennyi törvényhatósági jogú város fokozott figyelmet fordított a lakta,MA magyar városok statisztikai évkönyve. I. évf. Szerk.: Thirring Gusztáv. Bp., 1912. 621. p. 140 1912. évi LVIII. törvénycikkel városok fejlesztéséről. 141 Kétségtelen azonban, hogy' Sopronban, Székesfehérvárnál és Pécsnél is lényegesen nagyobb katonaság állomásozott. 35
