Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
Tóth László „Nemzetgazdaság és pénzügytan” című nagy tankönyve, a két kötetes munka első kiadása 1863-ban jelent meg. A tankönyv sok tekintetben az első volt, mint a közgazdaság tudományt rendszerbe foglaló tudományos értékű munka. Első volt abban az értelemben is, hogy a meglévő, régi fogalmak mellé új közgazdasági műszavakat kellett Kautznak megalkotni. Kautz ezzel sokat tett (bővítette a szókincsállományt, új fogalmakhoz megfelelő szakterminológiát alakított ki) és nagyban elősegítette a modern közgazdasági szaknyelv kialakulását. Nagy érdeme ennek a tankönyvnek, hogy évtizedeken át ebből tanulták meg a közgazdász hallgatók az alapfogalmakat, a gazdaság működésének alapelveit, költségvetés és a zárszámadás készítésének szabályait. A köz- gazdaságtant két részre osztotta: elméletire és alkalmazottira. Az elméletiben az alapfogalmakat határozta meg; az árat, az értéket és a munkamegosztást definiálta, az alkalmazotti közgazdaságba tartozik az őstermelés, az ipar, a kereskedelem és a bankügyletek. Analizálja a különböző gazdasági elméleteket, érveket és ellenérveket sorol fel, majd levezeti a gazdasági folyamat eredményességének metódusát, melynek során tudományos, történeti, statisztikai adatokat vonultat fel. Ebből az elemzésből kiviláglik Kautz tudományos meggyőződésének és hitvallásának vezető gondolata, melyben a gazdaság terén kimagaslóan nagy szerepet tulajdonít az erkölcsi szabályoknak és az etikai követelményeknek. A pénzügytan tárgykörében találjuk az állami költségvetést és a zárszámadás elméletét, parlamentáris budgetjog elveinek, szabályainak ismertetését, az adóelmélet és az állam- adósság kezelésének leírását. Kautznak ez a tankönyve világos szerkesztéssel, egyszerű nyelvezettel, áttekinthető szerkezettel készült, ezért „a tudományos magyar tankönyv irodalom nagybecsű munkájává avatja.”97 Kautz Cédula-gyűjteményének a „Századvégi elmélkedések'’ című csomójának egy céduláján feltette a meditativ kérdést: „Melyik volt nagyobb? Deák, Kossuth, Széchenyi?” A 19. század bővelkedett nagy egyéniségekben, ám a cédulán szereplő három személyiség még közülük is kiemelkedett a tudományban, a közéletben és a politika terén elfoglalt helyük szerint. Ok a nemzet nagy büszkeségei voltak. Közös volt bennük, hogy a magyar nemzeti közélet kiválóságai voltak: vallásosan tisztelt történelmi személyiségek, vonzóan nagy példaképek, titánok és ikonok, akikről sok szobor készült, melyek ott díszelegnek a magyar városok főterein. Sorsukról, nagy cselekedeteikről sok tudományos és művészeti alkotás született, nevük elhangzásakor minden magyar tisztelettel adózik irántuk. Gondolkodásban és egyéni habitusban azonban már eltértek egymástól. Ezért a cédulán feltett kérdésre nem lehet helyes és igazságos választ adni, minden válasz csak történelmietlen, igaztalan értékítélet lehet. Ezért külön-külön meg kell vizsgálni az életművüket, személyiségük motivációit, szellemi és gyakorlati teljesítményüket, munkásságuk hazai és nemzetközi értékeit. Egyet nem szabad tenni: ítéletet alkotni róluk, mert mind a három személyiség önálló entitás, legfeljebb párhuzamot lehet felállítani az azonosságokról és a személyiségükről származó különbségekről. Ezt tette Kautz Gyula is. 97 Popovics, 1930. 255. 138
