Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
Tóth László Testvéröccse, Kautz Gusztáv a pesti egyetem elvégzése után Győr város szolgálatára állt, majd vármegyei főjegyző és lapszerkesztő volt. 1867-ben külsősként kezdte el az oktató munkát a győri királyi jogakadémián, melynek utóbb húsz éven át volt igazgatója. Népszerű, integráló személyiség volt, polgári szemléletű tudós-tanárokat nyert meg intézményében az oktató munkára. Kedvelt, tisztelt és szeretett alakja volt a dualizmus kori Győr Közéletének. Gyula bátyjához hasonlóan ő is a tanári pályát választotta: tantárgya és kutatási területe a büntetőjog művelése és alkalmazása volt. Kautz Gyulát tehát családjában minden arra ösztönözte, hogy alkotó értelmiségi pályát válasszon magának. Ebben a szellemileg nyitott, művelt, polgári családi környezetben teljes mértékig megérintette a kultúra, az olvasás és a szellemi létezés világa. Mindenre odafigyelt, minden érdekelte: bencés diákként romantikus tárgyú históriai műveket olvasott, ismerkedett különböző filozófiai teóriákkal és kereste magyarázatát a történelmi események alakulásának, ezek ok-okozati összefüggéseinek, különösen odafigyelt a harmonikus társadalmi fejlődés kialakítására, annak lehetséges törvényszerűségeire. Egyszóval a családi környezet és a morális iniciatívák döntően meghatározták későbbi életútját, tanári és kutatói pályafutásást. Még fiatalon érdeklődő szemlélettel nézett a világra, szűkebb-tágabb környezetére, szorgalmasan kereste az adekvát tudományos válaszát minden felvetődő kérdésre. Amit látott és megtapasztalt, azokról feljegyzéseket készített. Visszatekintve Kautz Gyula viszonylag hosszú életére: kereken nyolcvan esztendőt élt meg, mely egyáltalán nem volt problémamentes, sima lefolyású, állandó feszültségben teltek mindennapjai. Ali idézte elő életében a feszültségeket? Mindenekelőtt tudósi életmódja és életvitele az állandó tudományos tépelődés, az önmaga által gerjesztett folytonos teljesítménykényszer nyugodttá, egyben zaklatottá tette életét. Tanárként, tudósként és politikusként egyformán fáradhatatlan volt. Feszített napi munkával, éjszakákba nyúlóan, „vasszorgalommal” kutatta az államelmélet és a nemzetgazdaságtan különböző kérdéseit, vizsgálta a kiegyezés utáni dualista Magyarországon létező gazdasági, politikai és erkölcsi kérdések sokaságát. Kautz Gyula tehát már ifjúként odafigyelt a társadalmi mozgásokra, a gazdasági, kulturális és szellemi folyamatokra, felismerte azok működésében mutatkozó ellentmondásokat. Megérezte a reformkor újító szellemét, már diákként Széchenyi írásait olvasta, szenvedélyesen keresvén a választ a reformok mögötti társadalmi tartalomra és emberi-erkölcsi motivációkra. Önmagáról azt vallotta visszaemlékezésében, hogy „Sokat tartok arra, hogy neveltetésem, életpályám, műveltségem és morálom német, angol alapú, jellegű. Az életkomolyság (nem francspa ledérség vagy az angol nehézkesség sem olasz felületesség), reál- idealizmusom stb. német gyökerű”.2 Mindezeket a megvallott személyiség jegyeket Kautz Gyula egy német származású apától és egy izraelita anyától örökölte. Ebből a frigyből — a gének divergenciája folytán — tehetséges utódok jöttek létre. Mindkét Kautz-fiú (Gyula és Gusztáv) alkotó 2 Földes Béla: Kautz Gyula emlékezete .(Emlékbeszéd, felolvasta a szerző a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén 1911.évi április 30-án in: Budapesti Szemle CXL VI. kötet . 1911. 363.(Továbbiakban: Földes) 110
