Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gy úja A hagyatéki leltárak helyrajzi adatai egyértelműen bizonyították, hogy a nagyobb telkek (20-40 hold) birtoklása a legtöbb esetben jelentős telekspekulációs törekvést takart. Az 1929-33-as cím- és lakjegyzék alig több mint 30 birtokost jegyzett föl, többnyire 20-30 hold közötti földterülettel. Ok is inkább a város egyik falusias jellegű peremkerületéből kerültek ki. A gazdasági (kereskedelmi, ipari) elit körében a földszerzési törekvés a húszas évektől még inkább kuriózumnak számított. Ha találkoztunk is ilyennel, ez már egészen egyéni célokat takart. Megemlíthetjük például, a dúsgazdag rőfös Wolf testvérek az egyik fiúknak vettek egy több száz holdas „hobbi birtokot". Ö azonban gyorsan megunta a gazdálkodást és visszatért a pénzügyi szférába. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a sikeres győri vállalkozókat a 19. század második felétől már egyáltalán nem érdekelte a föld. Egy-két kivétel természetesen akadt. A győri földbirtokosok a megyéből kerültek a városba, és a helyi társadalommal csak nagyon vékony szállal álltak kapcsolatban. Balázs Péter, aki a 19. század elejének és közepének legkiválóbb ismerője, meg sem említette a földtulajdont, helyette viszont a tőkés vállalkozásoknak külön fejezetet szentelt.5 Elmondhatjuk, hogy a győri társadalom gyorsan levetkőzte a rendies sajátosságokat, de még a régi patrícius polgárok mentalitását is. A 19. század első felében habitusuk meghatározó vonása az erőteljes piac- érzékenység volt. A Balázs Péter által idézett két kereskedő 4-5 különböző vállalkozásban (sertéskereskedelem, kávémérés) vett részt. A feltűnően innovatív gazdasági elit minden jövedelmezőnek tartott befektetést kipróbált. A korszakunkban érzékelt mentalitásjegyek minden elemét már az 1800-as évek közepén megtaláltuk. Érdemes kiemelni, hogy a kereskedelemhez kapcsolódó ipari vállalkozások már 1847-ben meglehetősen sok „ kalmár" érdeklődését felkeltették. Egy gőzmalom igazgatóságában olyan polgárokat találtunk, akik három évtizeddel később már igencsak idős korukban a gyáripar első befektetői között voltak. Számomra igen tanulságos volt a kutatásaimat megelőző időszak forrásait olvasni. Kiderült ugyanis, hogy az új gazdasági ágakhoz való vonzódás, a beruházói kísérletezés igen sok esetben apáról fiúra szállt. Talán arra sem haszontalan felfigyelni, hogy az 1850-es és 70-es évek kalendáriumaiban milyen írások jelentek meg. Forrásaink töredékesek ugyan, és bizonyító erejüket sem szabad túlbecsülni, de mégis jelzik, hogy a város értelmiségének egy része milyen gondolatokra volt fogékony és milyen viselkedésmintát szerettek volna támogatni. „Munka és tudomány" címmel 1857-ben szerzői megjelölés nélkül egy esszét közöltek a városi kalendáriumban, amelyben a munkát és a tudást (tanulást) népszerűsítették. A kis írás üzenete a tudás és a változtatási képesség összekapcsolása volt. Ha Jobban és kényelmesebben akarnánk élni, mint éltek ős-apáink, ej csak úgy eszközölhetjük, ha tudjuk, milyen mód által munkálkodhatunk kevesebb erővel és kevesebb időben legcélszerűbben. ”6 A szerző nem a városról, hanem a nemzetről beszél, az üzenete mégis mintha a győrieknek szólna. Figyelmeztetett arra, hogy nem lehet ma már „egyszerűségben”, „elvonultságban” ős 5 Balázs Péter (1980.) Győr a feudalisms bomlása és a polgári forradalom idején Budapest, Akadémiai Kiadó 6 Munka és a tudomány. Új Képes Győri Czim és Ügynaptár 1857. évre, 37. 52
