Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Sj^akáJ Gyula lemmel és fuvarozással. Közülük 80-90 család kifejezetten gazdagnak számított. A korábbi lehetőségek gyors megszűnése valóságos pánik hangulatot idézett elő. A helyi sajtó és a közvélemény valóságos katasztrófáról beszélt. A legtöbb nagykereskedő Pestre, Nagykanizsára vagy Bécsbe tette át székhelyét, és ezáltal létszámuk 1881- re mindössze 17-re csökkent az öt évvel korábbi 84-gyel szemben. A válság azonban korántsem volt olyan mély és megrendítő, mint gondolnánk. A város gazdasági vezető rétege, a korszak sikeremberei megkísérelték a védekezést. Már a válság első jeleire megkezdődött azoknak a stratégiáknak a kidolgozása, amelyek a kedvezőtlen gazdasági helyzetet voltak hivatva elhárítani. Az előnyös földrajzi fekvés önmagában még nem elegendő a stabil növekedés biztosításához. A technikai fejlődés, ebben az esetben a vasút megjelenése, teljesen átrendezte e térség gazdasági előnyeit és hátrányait. A város kereskedői mindent megtettek, hogy elkerüljék a teljes csődöt. Az első elképzelések és lépések azonban szinte kizárólag a régi gondolkodás továbbélését sejtetik. A gyors és kezdeti reflexként felmerült a Gyó'r-Pápa-Kesytbe/y-Kaniysa vasút nem valósult meg, ezért tovább keresték a megoldást. Felismerve a gőzhajózás előnyeit, 1865-ben maguk is kísérleteztek egy ilyen társaság felállításával. Pár évvel később már öt gőzösük vontatta az uszályokat. A forgalom csökkenését azonban nem tudták megállítani. A túlélési stratégiák tárháza igen széles volt. Az állami segítség elnyerése reményében 1884-ben az akkor még kereskedelem- és iparügyi államtitkárt, Baross Gábort megválasztották Győr országgyűlési képviselőjének. A hagyományos szerepkört mindenáron megmenteni akaró szándék volt a közraktárak építése is. Az első próbálkozások nem sikerültek, de a város még mindig elég erős volt ahhoz, hogy a pesti konkurencia komolyan aggódjon. A klasszikus közvetítő kereskedelem fenntartása az állatforgalom területén sem bizonyult életképesnek, noha megpróbálkoztak vele. A győri kereskedők azonban gyorsan és hatékonyan tértek át az iparszerű hizlalásra. A régióból (Bakony) és a tágabb térségből (Alföld) beszerzett állatok stabil forgalmat jelentettek. A város fejlődését azonban a kereskedelem már nem tudta biztosítani. Azok az erőfeszítések azonban, amelyek erre irányultak, részben sikeresek voltak. Megakadályoztak egy látványos gazdasági összeomlást, a gazdasági elit elköltözését, vagy a város jelentéktelenségbe süllyedését. Győr gazdasági életének a minőségi változását a gyári jellegű ipar megtelepítése hozta. Az előnyös földrajzi környezet (bőséges ipari víz, Bécs és Budapest között a többirányú vasúti kapcsolat) önmagában még nem bizonyult volna elegendőnek. Kellett hozzá az a polgári mentalitás, amely felismerte az ipar hatását a város fejlődésére. A gazdasági elit karrierútjait vizsgálva az egyik legfeltűnőbb sajátosság a város befogadó jellege volt. Itt csak összefoglalásként jeleznénk a korábbi fejezetekben már rögzített tényeket, hogy a Győrbe került sikeres vállalkozók (Mayer; Halbritter, Csermák, Lelóc^ky, Réthy stb.) hihetetlenül gyorsan tudtak a régi és talán patríciusnak mondható (Győr esetében ez nehezebben értelmezhető, mint például a zártabb felvidéki városok 50
