Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Bana József: Győr legnagyobb polgármestere, Zechmeister Károly
Bang József Az 1890-es évek az oktatási intézmények létesítése terén is eredményeket hoztak. A polgári leányiskola 1892-ben (a mai Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ) épült. 1892-93-ban épült fel a Győri Magfar Királyi Állami Főreáliskola (ma Révai Miklós Gimnázium) új épülete, melynek létesítéséhez 55 000 forinttal járult hozzá a város. Ezt követték 1897-ben az állam és a város közös fedezeti forrásából megépült Felső Kereskedelmi Nőiskola, (ma Baross Gábor Közgazdasági Szakközépiskola). 1902-ben pedig az iparosítás igényeinek megfelelően az ugyanezen évben készült épületben kezdte meg működését a Magfar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola (ma Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium), 1904-ben az I. s%. Polgári Fiúiskola (ma Radnóti Miklós Általános Iskola) alapítása, melyek rövid időn belül új épületet is kaptak. A főreáliskola előtt megvalósítják a Honvéd ligetet, s már ekkor elhatározzák a Bisinger és Batthyány ligetek létesítését.19 Győr pénzügyi helyzete Zechmeister korában Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1892-ig a forint, 1892-től pedig a korona volt a fizetőeszköz. Győr város adósságai már az 1850-es években mintegy 350-400 ezer forintra, összes évi bevételének mintegy háromszorosára rúgtak. Az összegnek csupán kamatjai a bevételek mintegy 17 %-át emésztették fel. Nem meglepő, hogy így, 1860-ra a város adóssága már 496 ezer forintnál tartott, — s az 1870-es évek első felében ez 520 ezer forintra emelkedett. A következő két évtizedre a zavarok állandósultak: a város végképpen nem tudott eleget tenni kötelezettségeinek, a kiadások már állandóan felülmúlták a bevételeket. Csak 1884 tájára sikerült stabilizálni a költségelőirányzatot, — igaz hogy az 50 %-os helyett 65 %-os pótadó kivetésének árán, amit azonban 1888-ig ismét sikerül 55 %-ra lenyomni. A költségvetés ettől kezdve hosszú időre stabilizálódik: 1903-ig egy év kivételével a bevételek mindig felülmúlják a kiadásokat; 1902-ben 1 229 000 korona kiadással szemben, 58 %-os pótadó mellett, 1 256 000 korona bevétel áll. A stabilizálódásnak és a bevételek emelkedésének összefüggése a meginduló nagyipari fejlődéssel akkor válik világossá, ha megismerjük a költségvetés jelentős hányadát kitevő adóbevételek emelkedésének legfőbb tételeit. A táblázat világosan mutatja a házbéradó, a III. és IV. osztályú kereseti adók és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának roppant arányú növekedését az adó egészén belül: mindez jellegzetesen a helyi nagyipar munkaerőt idevonzó, lakbéreket emelő, de az alkalmazotti jövedelmeket és legfőképpen a tőkések profilját növelő fejlődésének biztos jele. Még jelentékenyebben emelkedett ezzel párhuzamosan a város saját cselekvő vagyonának értéke: 1883-tól 1914-ig 942 000 koronáról 1 971 000 koronára felnőve megnégyszereződik. Ezen az emelkedésen belül az ingatlan értéke 1883-tól 1902-ig közel nyolcszorosára nő, de utána mintha stagnálna. Alaposan megnő viszont és a forgalom rohamos növekedésére utalva állandóan növekszik is a városi javadalmak 5 %-kal tő19 Czigány Jenő: A nagy alkotások polgármestere”, Kisalföld 1968. augusztus 4. 32
