Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)

Perger Gyula: Pozsonytól Pasadenáig A Zechmeister család története

A Zechmeister család története

koppenhágai tartózkodása alatt Niels Bjerrum professzor mellett dolgozott, elkészítette doktori dolgozatát és Zemplén Gépa ajánlására 1923-ban kinevezték a Pécsi Tudományegyetem orvoskarára, professzornak. Kiváló előadó egyetemi tanárként és termékeny szakíróként tevékenykedett. Híres az „Organikus chemia. Felsőbb tanulmányok támogatására“ című kétkötetes tankönyve (1930-32). Előszavában Goethe mondását idézi: ,/\ tankönyv vongó legyen; ilyenné akkor válhat, ha a tudás és a tudomány legderűsebb, legkönnyebben hoggáférhető részét nyújtja. “ Tankönyvében több száz fogalom és szerves termék nevét angol, francia és német —nyelven szótárszerűen mellékletként közölte.

Zechmeister László jelentős érdeme, hogy tehetséges fiatal munkatársait bevonta kutatásaiba és velük a műegyetemi Zemplén-iskola mintájára sikeres szerves kémiai kutatóműhelyt szervezett a szénhidrátkémia fejlesztésére. Ebben a témában elért eredményeiért 1930-ban a MTA levelező tagjának választotta. További kutatásai során munkatársaival (Cholnoky László, Tupson Pál, Vrabély Vera) a természetes anyagok klorofiUját kísérő vegyületeket, a karotinoidokat vizsgálta.

1927-28-között számos új karotinoid mellett a pirospaprika festékanyagát, a kapszantint izolálta. Igazolták a karotinmolekula szerkezed képletét, és megállapították a benne levő kettős kötések számát. Vizsgálataik során a Cvet által javasolt kezdedeges oszlopkromatográdát nagy hatású preparadv szerves kémiai elválasztó módszerré fejlesztették (1933-35). A tapasztalataik alapján Cholnoky Táskával megírta a szakiroda- lomban a legelső kromatográfiás kézikönyvként számon tartott művet, a „Die chromatographische Adsorptionsmethode“. (Bécsben kétszer, 1937-ben és 1938-ban, majd Londonban „Principles and practice of chromatography “ címen háromszor is kiadták 1943, 1948, 1953).

1940-ben a MTA rendes tagjává választották. Ezután az Amerikába (Pasadena-Caltech) emigrált, ahol egyetemi tanárként (1959-ben nyugdíjazták) folytatta kutató tevékenységét, aminek nagyszámú tudományos közlemény és szakkönyv a terméke. Nemzetközi elismertségét számos kitüntetés (Pasteur-érem, Claude Bamard-érem, Semmelmis-érem stb.), a Dán Királyi Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia dszteletí tagsága bizonyítja. 1972. február 28-án Pasadénában fejezte be életét.

19