Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Perger Gyula: Pozsonytól Pasadenáig A Zechmeister család története
Perger Gyűla február 3-án, Rosina 1813. március 17-én, Carolus 1815. május 9-én, Maria 1817. május 26-án, Alexander 1818. június 9-én, Aloysia 1819. november 14-én, Dudovica 1821. június 28-án és végül Edvardus 1824. július 9-én. A családfő egyik gyermekének házasságkötését sem érhette meg. 1827. október 9-én, 56 évesen távozott az élők sorából. Özvegyének, Stinner Zsuzsannának halálakor keletkezett iratcsomó sajnos lappang. Pedig a kísérő levél szerint a „Seibersdorf Ágoston magányodnak, és Zechmeister Pál özvegyének született Stinner Zsuzsannának halálesetéről felvett rovatos jegyzéket — ez utóbbi vagyonáról szollá leltárral 1 db főkönyvvel és 6 db számlákkal együtt további intézkedés végett van szerencsém tisztelettel általtenni a ts’ Bírósághoz Győr 1856. 6/30. w Zechmeister Pál első házasságából született legidősebb lánya Carolina 1827. november 22-én kötött házasságot Joannes Huszák 29 esztendős „viduus civis mercatorral", vagyis özvegy polgár kereskedővel. A második házasságból származó Josepha, „Josefina” 1834. április 7-én lép frigyre Pevius János „Pozsonyi özvegy polgár Bábsütő”-\e\.25 Máriát 1840. június 22-én vezette oltár elé a 29 éves „Gebent, Moson vármegyében lakozó nőtelen kalmár” Hautenger Mátyás. (Mária Anna 1842. december 2-án 25 évesen tüdővészben halt meg.) Rosina párja N[eme]s Beliczay Imre pesti özvegy bábsütő lett24 25 26 1842. május 19-én. Ugyanezen esztendő júniusának 22-ik napján házasodott Ludovica is, igaz Aloisia néven. Az ő férje a 28 esztendős Kremmer Károly „Dohánnyal kereskedő kalmár Pesten.”Az „igazi”Aloysia egy esztendősen, 1820. augusztus 27-én meghalt. Susannáról is csak annyi tudható, hogy 1849. december 8-án, 34 évesen „szívkórban ” hunyt el. Alexandernek és YLdvardusnak születésük után nyoma vész a győri evangélikus anyakönyvekben. Feltehetően elköltöztek a városból. 24 GyVL Polgármesteri Iratok I. 856/131. 25 Hevius János gyermekei is folytatták a mesterséget. Jó példa erre Cevius K. Sándor hirdetése a Vasárnapi Újság 1874. évi 30. számában. 26 Beliczay Imre (Alásony, 1806. nov. 19. — Bp., 1872. júl. 13.): mézeskalácsos és viaszöntő. Keszthelyi inasévei után, mint vándorló legény Horváth Imre pesti műhelyében, majd Rozsnyón kapott alkalmazást. Három év múlva visszakerült Pestre, ahol 1833-ban mézeskalácsosi iparjogot nyert és műhelyt nyitott. 1844-ben alapította meg Horváth Imrével a pesti mézeskalácsosok céhét. 1848-ban Beliczayt főcéhmes- terré választották. A szabadságharcban való részvétele miatt csak 1851-ben térhetett vissza Pestre. 1869- 72 között a Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke volt. Találmánya a keményfapadlóknál használatos viaszbeeresztő. Számos, nevével jelzett művészi mézeskalácsformát faragott, melyeket múzeumok őriznek. Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Budapest, 1887., Tonelli Sándor: Szj% év előtt, 1842. Budapest, 1942., Ipari öntudatunk ébresztői és munkálói Budapest., 1943. Érdekes adalék a család ezen ágának történetéhez, hogy Petőfi híres fényképe Petőfi Zoltánhoz majd annak halála, 1870 után barátjához, Beliczay Imre fiához, Beliczay Imre pesti orvoshoz került. Beliczay csak 1874-ben hozakodott elő a képpel, amikorra valószínűleg restauráltatta. Doctor Albert, aki 1862-ben nyitott „fényirdát” Pesten, 1878. április 11-én német nyelvű levél kíséretében küldte vissza Beliczaynak a dagerrotípiát, és bizonyára azt a reprodukciót is, amely máig fennmaradt Petőfi leghitelesebb arcképeként. A fotográfus német nyelvű levele magyarra fordítva a következő: „Kedves Barátom! Csatolom Petőfi képét. Ha ezf he még további felhasználás céljára alkalmazni akarod, úgy sietned kell, mert a kép rajzolata szemmel láthatólag elhalványodik. Megfelelő kémiai kezeléssel ezjelerősíthető. Rövidesen, amint lehet, megyek. Öreg barátod: Albert.” 14
