Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
11. A főiskola fejlődése 1980-ig
A FŐISKOLA FEJLŐDÉSE 1980-IG 11. A FŐISKOLA FEJLŐDÉSE 1980-IG 11.1. A személyi feltételek A minisztérium által kiadott főiskolai Szervezeti és Működési Szabályzat - nagyon helyesen — előírta, hogy a főiskola oktatóinak az oktató-nevelő munka korszerű színvonalon tartása, valamint a társadalmi haladás szolgálata érdekében nemcsak tájékozottnak kell lenniük a tudomány és a technika legújabb eredményeiről, fejlődés várható tendenciáiról, hanem ehhez szakterületükön saját kutató-fejlesztő tevékenységükkel is hozzá kell járulniuk. Ez természetes, sőt nélkülözhetetlen kívánalom a felsőoktatásban. Saját kutatási eredményeiket publikációkban (jegyzetekben, tankönyvekben) kell közzé tenni a szakmai közélet, illetve hallgatóik számára. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium már az 1960-as évek elejétől igényelte az irányítása alá tartozó felsőfokú technikumok oktatóitól, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. A technikumok vezetőit ebben a minisztérium a maga tekintélyével - esedeg másodállások engedélyezésével — támogatta. A főiskolává minősítés egyik legnagyobb akadálya volt sok vidéki felsőfokú technikumnál, hogy kisebb városokban megfelelően képzett szakirányú értelmiség hiányában ezeknek a követelményeknek nem, vagy nehezen tudtak megfelelni. A KPM három felsőfokú technikuma — dicséretükre mondva — ezen az „első akadályon” átjutott. Az oktatói kar folyamatos fejlődése révén lehetővé vált a főiskolává történő átminősítés kezdeményezése. 1971. szeptember l-jével a KPM kibővített felsőfokú technikumi hálózata jogilag főiskolává vált, és integrálódott a már jól működő Közlekedésépítési Karral, valamint a győri műszaki oktató szakkal. Az ismeretek előírt állandó növelése szervezett iskolai-egyetemi keretek között és/vagy önképzéssel, irodalom-tanulmányozással, tudományos munkát végző kollektívához csadakozva, kutatómunka révén volt lehetséges. A sikeres tudományos kutatóvá váláshoz az ádagot meghaladó egyetemi tudásszinten felül érdeklődés, türelem, fáradhatatlanság szükséges. Tudományos felkészültségű tapasztalt tanárok példája és önfeláldozó segítsége az első lépések megtételéhez nagy segítség. Ezek az előfeltételek nincsenek mindig együtt, ezért az előrehaladás nehéz, de elérhető öröm: a% új ismeret, a világ, illetőleg a környezet egy-egy szakterület jobb megismerése. Ezért érdemes az áldozatot vállalni. Kezdetben kevesen, később többen ismerték fel ezeket az igazságokat, de gyarapodott a számuk. Az oktatók alkalmazásánál és a későbbi előre sorolásnál szigorú mérlegelés tárgya volt, hogy a Főiskolai Tanács által jóváhagyott személyi oktatási követelmények teljesítése megvalósult-e kielégítő mértékben? Az oktató-nevelő és egyidejűleg szakmájában elmélyülő, tehát tanuló oktatók az áttelepülést követve nehéz követelmények elé kerületek. A viszonylag sok fiatal adjunktus „néma versenybe” került: kinek sikerül vezető oktatói kinevezést kapni? A követelmények teljesítésének ellenőrzését nem csak a főiskola 95
